Magyarországon az elmúlt években nagyot változtak az emberek. Míg a pénzügyi válság hatására látszólag minden ember általános banki szakértővé, a multi ellenesség miatt látszólag fogyasztóvédelmi szakértővé és a menekültválság miatt látszólag humanitárius valamint külügyi szakértővé változott, igazából nem látszik, hogy értenék miről is van szó egy-egy témában. Ezeket a tudás morzsákat, amik hamis magabiztosságot adnak nem megszerezték az emberek, hanem csak úgy kapták. Jobban fogalmazva beléjük lett tuszkolva. A sokszor már torzult, demagóg információkat beépítették elveikbe, érvrendszereikben, de mélyebb utánajárás nélkül, ami nem jellemző az átlagemberre, csak logikátlan felszínes, zavarodott katyvasz ülepedett le a többségben, ami sokszor ostoba agressziót szül.

A legnagyobb gondot talán az okozhatja, hogy bár mindenki azt hiszi ért mindenhez senki nem ért semmihez. A tömegek nem szereznek meg speciális és mély tudást, így munkájukban és életükben nem érnek el igazi sikereket. A boldogtalanság, a tagadás és a butaság nemzedéke a miénk.

Nem kell messzire menni, hogy ezt bármelyikünk érzékelje. Elég, ha felhívjuk bármely szolgáltatónk ügyfélszolgálatát, ahol az ügyintézők erőből próbálják visszaverni a panaszos ügyfeleket, mert más eszközük nincs. No nem azért mert lelki értelemben, rossz emberek ülnek az ügyfélszolgálaton, hanem azért, mert fogalmuk sincs arról mi a munkájuk, milyen törvényi keretek szabályozzák cégüket és hogyan kell kommunikálni egy ügyféllel. Csak azt tudják, mivel lehet időt nyerni, elbizonytalanítani, érdektelenné tenni a telefon másik oldalán lévő ügyfelet. Arra, hogy ez így alakult egy magyarázat van: a legtöbb ügyfél butább vagy kevésbé magabiztos, mint az ügyintézők.

Míg hivatalos ügyeinket csak kellő erőszak bevitelével tudjuk elérni, ezzel előhozva minden barbár ösztönünket, természetesen több emberen keresztül megy egy-egy ügyünk, ezzel felemésztve a különböző multi, vagy állami cégek értéktelen, olcsó és hatékonyatlan erőforrásait. Az ember seregek a cégeknél, pedig csak tollba mondott belső szabályok, önállóság és logika hiányában lökdösik az ügyeket.

Nem feltételezhető, hogy szándékosan ártani akarnak egymásnak idegen emberek, ettől még messze tartunk, a butaság és leépülés szakaszában járhatunk. Ez a butaság átitatja életünket, például amikor a benzinkúton a 40 literes tankunkba 48 liter benzint tankolunk, és azzal érvel a kutas, hogy kitágult a nagy melegben a tankunk. Amikor egy barkácsboltban azt mondja az eladó, hogy a keresett termék nem létezik, csupán azért mert még nem látott olyat, aztán egy óra múlva egy másik boltban megvásároljuk. Amikor egy hipermarketben vásárolt műszaki eszköz garancia papírjáért, fél órát állunk sorban, aztán közlik velünk blokkgaranciás a termék. Pedig még a kasszánál a biztonsági őr nagyban tépkedte szét az ajándékba vásárolt csomagunkat ellenőrzés céljából és a kasszással egyetértésben küldtek a garanciapecsétért.

Szóval egy dolog jó lenne. Ha mindenki gondolkozna is, nem csak logikátlan utasításokat teljesítene, óriásplakátokról és politikai hirdetésekből informálódna. Mert amíg a többség ezt teszi, nem nevezhetjük máshogy, csak ostoba befolyásolható tömegnek. Ha lenne az emberekben törekvés a sokrétű információk megszerzésére, és azokon keresztül önálló vélemény kialakítására, mindenkinek lenne esélye, hogy magában is felfedezze a hiányosságokat, és saját maga fejlesztésével egy élhetőbb életet alakítson ki magának.

AE