Alábbi írásunkban rávílágítunk a politikai pártok és az egész magyar társadalom felelősségére - ténykedésükkel, közönyükkel, ki(k) hogyan járult hozzá a korhatár alatti rokkantak társadalomból történő kitaszításához.

A korhatár alatti rokkantak kálváriája még a 2006. évre nyúlik vissza. Az akkori konvergencia program vitaanyagában látott napvilágot a javaslat, miszerint a rokkantsági nyugdíjakat szociális juttatásként kellene fizetni. A rokkantak akkoriban tiltakozó leveleket írtak a tervezet ellen, melyet végül akkor elvetettek. Azonban 2008. 01. 01-től mégiscsak bevezették a rehabilitációs járadékot úgy, hogy akkor sem volt munkaerő felvevő piac, miközben a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) felülvizsgálatai már nagyon meg voltak szigorítva! A felülvizsgálati és ellátórendszeri reformokat, melyeket az MSZP még csak elkezdett, az Orbán kormány valósította meg. A 2011. évi CXCI. (XII.29.) törvényhez hozzákapcsolták a 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelettel megalkotott új komplex minősítő rendszert, ami embertelenségről árulkodik a súlyos betegekkel szemben. A törvényt kénye-kedve szerint módosítgatja a kormány a 2/3-os többséggel. Minden felülvizsgálandó rokkantat rehabilitálhatóvá akarnak tenni, miközben az egészségi állapotuk, csak „papíron” javulna.

A súlyos betegek 2011. évi 330 milliárd forint rokkantnyugdíján történő spórolást a 217 milliárd forint költségvetési megtakarítási cél vezérli. Ezt az összeget 2013.12. 31-ig kellene megspórolni a rokkantakon. Mivel a csalókat nem tudják kiszűrni, mert nem is léteznek a korhatár alatti rokkantak körében, így más módszert kellett kitalálni a pénzbeli elvonásokra. A folyamatos rokkantellátásban részesülőket a rendszerbe „új belépőként” kezelik. A kikényszerített „önkéntes” felülvizsgálat is ezt a célt szolgálja. Amint „új” belépővé teszik a régi beteget, rögtön el lehet venni a pénzbeli ellátásának nagy részét! Ennek következménye a mérhetetlen elszegényedés, mely emberéletekbe kerülhet!  

A sors furcsa fintora, hogy a gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező rokkantak jogsérelmeit senki sem akarja felkarolni. A jogorvoslati út számukra kivitelezhetetlen az érdekérvényesítő képesség és az anyagiak hiánya miatt is. A munkaügyi bírósági perek hosszadalmasak, és a per idejére ellátatlanul maradó súlyos betegek életesélyeit kockáztatják. Ígéretek vannak a perek felgyorsítására, azonban ennek a valódi oka az, hogy olyan alacsony pénzbeli ellátásban részesülnek majd az érintettek, hogy a fix összegű 27.900-Ft/fő/hó rehabilitációs ellátás és a fix összegű 41.850- Ft/fő/hó összegű rokkantellátás közötti különbség okán nem fognak a betegek munkaügyi pereket kezdeményezni, mert az ügyvédi költségekkel együtt nem is éri meg pereskedniük. Ezáltal okafogyottá válnak a munkaügyi perek.  Gyorsan kiürül majd az ellátórendszer a betegektől, hiszen a rehabilitációs ellátás időtartama maximum 3 év. A betegek új foglalkoztatási rendszere nem működik. Az üres pusztába kergetik szét őket, mert munka az nincs! A Kelet-Magyarországi országrészben a legnagyobb a munkanélküliség, mégis ott tanácsolják el legtöbb beteget az ellátórendszerből. Mivel remény sincs a munkavégzésre, így az utolsó 5 éven belüli 3 éves (1095 napos) biztosítási idő hiánya kizáró okká válik minden további pénzbeli ellátásra.

Remény van rá, hogy a bányászok visszakaphatják eredeti ellátásaikat azzal, hogy nincs megfelelő munkahely a régióban, márpedig ez kizáró okként szerepel a felülvizsgálati kérdőíven. Ezt Ruda Sándor, a Járadékos Bányászok Szakszervezetének vezetője hangsúlyozta. És a többi rokkanttal mi lesz?! A bányászok tehát egy más kategória?! És a többiekkel mi lesz?! (Csak erős idegzetűeknek!)

A legelszomorítóbb az, hogy a legelesettebb és legkiszolgáltatottabb rétegű rokkantsági nyugdíjasoknál történt meg a visszaható hatályú jogfosztás. A korhatár alatti rokkantaktól 2012. 01. 01-én visszamenőlegesen vették el a rokkantság időtartamának nyugdíj jogfolytonossági idejét. Így, aki régóta folyamatos rokkant, az sohasem lesz öregségi nyugdíjjogosult többé! A pénzbeli ellátásokat is visszamenőlegesen veszik el a 2012. 01. 01. után felülvizsgáltaktól, pedig egyetlen nap megszakításuk sincs a folyamatos rokkantságban.  A többi korhatár alatti „volt” nyugdíjas jogait képviselik a strasbourgi emberjogi bíróságon, felszólalnak az EU Parlamentben az érdekükben, míg a korhatár alatti rokkantak ügyét mostohán kezelik. Vajon miért? Itthon az ellenzéki pártok is lemondtak a korhatár alatti rokkantakról. Mély hallgatásba burkolózott mindenki, kivéve Korózs Lajos MSZP szakpolitikust. A többi párt képviselője, már meg sem szólal az ügyben.

A törvénymódosítóknál a negatív hatások, csak a felülvizsgálatra kötelezetteket sújtják, tovább diszkriminálva őket. A betegség nem életkorfüggő állapot, így az 57 év alattiak és 57 év felettiek diszkriminációja is igazságtalan. Azonban az azonos korcsoportúak, az 57 év felettiek közül a diszkriminációval sújtott felülvizsgálandók helyzete azért érthetetlen, mert nekik visszamenőlegesen csökkentik le az ellátásaikat, a 2012. 01. 02-i NYUFIG tájékoztatóval ellentétben. Abban azt közölték, hogy marad az eredeti ellátásuk, melyet az öregségi nyugdíj igényléskor is kérhetnek. Az új rokkant-törvénynél sem a betegségek, sem a szolgálati idők nem számítanak. Például: sokkal több pénzbeli ellátást kap egy 3 évet éppen csak ledolgozott közgazdász, maximum:139.500- Ft/fő/hó összeggel, míg egy 33 évet is ledolgozó 59 éves közgazdász, aki több éve folyamatos rokkant, őt a rendszer maximum: 41.850- Ft/fő/hó összeggel díjazza! A törvénykezők szerint ez igazságos?! 

A 62 év felettiekkel szemben a korhatár alattiak diszkriminációja elképesztő! Ugyanis akik 1998-ig úgy szereztek nyugdíjjogosító időket, hogy mindössze 2-3 évet dolgoztak, a többi időtartam alatt rokkantsági nyugdíjat kaptak 7-8 éven keresztül, azok megszerezték az öregségi nyugdíjhoz jogosító, akkor még csak 10 év kötelező időt. Ma ők boldog, és megbecsült öregségi nyugdíjasok! De azok is mind, akik 62 év feletti korbetöltött rokkantak, mert őket kedvező feltételekkel átsorolták öregségi nyugdíjassá, meghagyva a magasabb összegű rokkantsági nyugdíjukat. A korhatár feletti rokkantak között, a hivatalos 2010. évi halálozási statisztika szerint a 80-100 év feletti elhunyt rokkantsági nyugdíjasok száma 5638 fő volt, akik közül 2 fő 102 éves korában hunyt el! Nem hisszük el, hogy az elhunytak, mind baleseti rokkantak voltak! Vajon mennyi lehet az élő, makkegészséges, rokkantsági nyugdíjas ebben az életkorban? Ugyanis az orvosi szakirodalom szerint, aki 80 év feletti életkorú, az jó egészségnek örvendett korábban.

A munkanélküliség elől az 1980-1990-es években a rokkantsági nyugdíjba menekülők ma már 70-80 évesek. A korhatár (62 év) felettiek 2011. 12. 31-ig a rokkantság időtartamát ajándékként kapták, mint folyamatos nyugdíjjogosító időket. A korhatár alattiaktól pedig a rokkantságban eltöltött évek időtartamát a folyamatos nyugdíjjogosultság megszakításával, visszamenőlegesen megvonták egyetlen másodperc alatt 2011. 12. 31-én éjjel, 2012. 01. 01-re virradóra! Mégis, a korhatár alatti "agyonfelülvizsgáltakat" nevezik csalóknak, ingyenélőknek, az adó és járulékfizetők nyakán élősködőknek, miközben ők átlag 30 évet ledolgozva, átlag 50 éves korban megrokkanva, de mindössze 62 évig élve, meg sem érik a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatárt! Mégis, ők a stigmázott bűnbakok!

Ez a mérhetetlen diszkrimináció, és égbekiáltó igazságtalanság miért nem zavar ez ebben az országban senkit? Az Alkotmánybíróság, miért nem képes kimondani azt, hogy a korhatár alatti rokkantakkal súlyos jogsértések történnek? Miért nem képes kimondani, hogy visszamenőlegesen nem lehet megfosztani az alapvető emberi-, szociális- és betegjogaiktól őket, és jogtalan a lenullázásuk is? Miért ilyen közönyös a társadalom is velük szemben? A 2011.évi CXCI. törvény és a hozzárendelt új komplex minősítő rendszer ellentétes az Európai Emberjogi, Szociális és Betegjogi Chartában foglaltakkal. Egyetlen megoldás jöhetne csak szóba, az élet- és betegellenes rokkant-törvény, és az új komplex minősítő rendszer azonnali visszavonása!

Néhány szó még az előzményekről:

Juhász Ferenc, az NRSZH korábbi főigazgatója karrierjének második aranykorszakában 2007-től (amikor a szakértőt visszahelyezték hivatalába) ő készítette elő a Gyurcsány-Bajnai-kormányok rokkantügyi reformját. Bizonyára meg voltak elégedve vele a politikusok, hiszen 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesítették. A korábbinál szigorúbb értékelési séma alapján tömegesen kellett felülvizsgálni a rokkantakat (ahogy egyébként most is tervezik!), csakhogy az államnak ehhez nem volt elég orvosspecialistája (ahogyan egyébként most sincs!). Ezért közbeszerzést hirdettek a vizsgálatokra, majd a pályázat nyertesével 36 hónapra kötöttek szerződést, a százmillió helyett pedig 741,5 (!) millió került a dokumentumra.

Pártverseny a külhoniak szavazataiért

Az LMP másfél milliárd forintot hozzáadna a határon túliknak a jövő évi költségvetésben számukra elkülönített 14 milliárd forintnál. Az ökopárt költségvetési módosítója konkrét nemzetpolitikai célokat is meghatároz.

Nézzük, ki fizeti a számlát: Északkeleti szomszédunkkal még mindig érvényben van az 1962-ben aláírt, szociális ellátásokról szóló egyezmény. Bár régóta nem létezik ennek egyik aláírója, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, ám Ukrajna esetében – nyilván jogfolytonosság okán – még él a megállapodás. Az áttelepülő nyugdíjas – függetlenül attól, hogy ukrán, vagy netán ukrán-magyar állampolgár - nem hozza magával a járadékát. Az egyezmény szerint új, magyar nyugdíjat kell megállapítania számára a hazai társadalombiztosításnak, mégpedig a következő módon:  "/…/ a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján /…/ a nyugdíj alapját képező átlagkeresetként azt a keresetet kell figyelembe venni, amit a hasonló munkakörben, megfelelő képesítéssel a Magyarországon foglalkoztatottak átlagosan elértek a nyugdíj megállapítása időpontjában." Az így kiszámított összeget ettől kezdve a magyar nyugdíjbiztosító köteles folyósítani!

VÉGSZÓ:

Mint látjuk a témához kapcsolódó mellékletekben, van itt pénz mindenre dögivel, bármire, csak épp a munkában megnyomorodott, hajdani országépítőkre, a korhatár alatti rokkantak normális élethez való jogához nincs? Az ő pénzbeli ellátásukra nincs? Ezek szerint a kb. 300 ezer fő nyugdíjfosztott rokkant útban volt, és útban van, és útban lesz mindenféle politikai erőnek? Ha ez így igaz, akkor fizessék nekik vissza az átlag 30 évnyi befizetett progresszív járulékaikat kamatos kamattal együtt, és ők majd akkor öngondoskodók lesznek! Ugyanis most is öngondoskodásra kényszeríti őket a kormány, egyetlen fillér nélkül, vagy segélyekből, porig alázva élnek! A nyugdíjaikat meg elviszik mások, ha más nem az ukránok? Ez példátlan, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban is! Ez maga a döbbenet, ahogy elbánt a kb. 300 ezer fő korhatár alatti rokkanttal a keresztényi hitvallásra oly büszke kormányunk! Nincs ebben az országban senki, aki ezt az ámokfutást megakadályozná? Ez a mérhetetlen közöny és szégyen, nemcsak a kormányra, de az egész magyar nemzetre nézve is! 

MSZF

„Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”

csoport