| Szélsőjobb kialakulása - helyzete Magyarországon |
|
| 2012-06-25 12:17:09 |
Szélsőjobb kialakulása - helyzete Magyarországon Az, hogy napjainkban mi zajlik hazánkban, hogy jobban megérthessük a folyamatot, ami oda vezetett ahol most tartunk - a szélsőjobb magyarországi megerősödéséhez – és ami már az egész világ demokratikusan gondolkodóinak egyre intenzívebb rosszallását váltja ki,- e tárgykörben közreadunk egy összefoglaló elemzést, Gombos László tollából.
A rendszerváltás elejére Magyarországon zavaros lett a helyzet. A kommunista párt átalakult szocialista párttá, de ide a keményvonalas kommunisták nem léptek át, inkább másfelé indultak. Társadalmi elitkutatások kiderítették, hogy a régi keményvonalasok 70%-a nyugdíjba ment, meghalt (a 90’-es évekre elöregedett a diktatúra vezetése az egész keleti blokkban). Mindössze harminc százalékuk lett az új elit tagja cégvezetőként (azok pedig, akik a rendszerváltáskor a zavarosban ügyesen halásztak, közülük sokan jutottak olcsón állami cégekhez), egy részük gazdasági szakértőnek kiáltotta ki magát (nyilván nem írta ki a cégtáblára, mekkora szerepe volt az előző rendszer csődbejutásában), vagy épp külpolitikai szakértőnek kiáltotta ki magát (sokan közülük tényleg azok voltak,- az itthoni titkosszolgálaton keresztül a KGB képzett ki ilyen embereket). Közülük kevesen tartották egymással a kapcsolatot, mindenki igyekezett megszabadulni a régi elvtársaktól, sokan szerettek új, nyugati üzlettársakkal mutatkozni. Igazából egy dologról lehetett felismerni, hogy kik a régi elit tagjai, arról hogy ők szidták leghangosabban a kommunizmust és a kommunistákat. De a rendszerváltás óta eltelt 22 év. A régi káderek azóta szinte mind meghaltak, nyugdíjba mentek, sokukról kiderült, hogy besúgó volt és nem csak III/III-as ként, hanem más típusú besúgóként is dolgozott. Az ügynökbotrányok után sokan kényszerültek visszavonulni és idővel vége lett az ő utolsó nagy dobásuknak.
Bár a rendszerváltás előtti diktatúra nem büszkélkedett vele, a hetvenes években megalakultak neonáci csoportok, minimális taglétszámmal. A rendszerváltáskor ezek a csoportok úgy gondolták bármit megtehetnek, robbantottak zsinagóga mellett, rátámadtak az izraeli nagykövetre, de ezek abbamaradtak, nyilván a rendőrség elfogta sokukat. Bácsfi Diána, a rendszerváltás után érkezett a szélsőségesek vezetésébe, de mára kilépett és megbánta tetteit. Mivel a szélsőségesek észrevették, hogy a neonáci irányzatoknak Magyarországon semmilyen társadalmi támogatottsága nincs, ezért igyekeztek a rasszista és antiszemita nézeteik közé vallásosságot keverni és puhítani a mondanivalójukat. Ennek a hatalomkeresésnek volt a része a MIÉP, de az ötlettelenség, a gondolkodás hiánya, az unalmas gyűlöletre uszítás elhalványult egy darabig. 2006 a műbalhé éve, amikor azon kellett pártutasításra felháborodni, hogy az akkori miniszterelnök zártkörű rendezvényen káromkodott, elkért 300 Ft vizitdíjat és bevezette volna az általános tandíjat, ami vitatható, hogy jó-e, avagy sem, de a kulturálatlan viselkedést nem igazolta. Az újra zavarossá váló helyzetben előjöttek új szervezetek és egy új vezér, Vona Gábor, akinek sikerült összefognia az addig darabokban heverő szélsőséges szervezeteket. Megalakult a Magyar Gárda, idővel már kb. 6000 fővel működött, ami az addig 50-100 fős csoportokhoz képest nagy haladás volt. De a szélsőségesek vezetése magának akart minden hatalmat, Vona is, mások is. A gárda-I. magalakulása után, a gárda vezetése kilépett és saját Magyar Gárdát hozott létre, önálló tagtoborzással, de minimális létszámmal, ez lett a gárda-II. A bíróság feloszlatta a Magyar Gárdát, ezzel mindkét Magyar Gárda megszűnt. A második örökre eltűnt, az elsőt újraalapították, Új Magyar Gárda néven (gárda-III).
 De a vezetés várakozásaival ellentétben ide már nem lépett be 6000 fő, itt már az ezer fő elérése is szinte kilátástalan próbálkozásnak tűnt. Hogy miért? Mert nem értek el semmilyen eredményt, sokan megunták a folytonos gyűlöletkeltést, lett jobb dolguk, rájöttek mennyire értelmetlen, elegük volt a folytonos letartóztatásokból, vagy esetleg néhányan felfogták, hogy társadalmunkat tökreteszi a gyűlölködés. Az akkor még nagy terveket szövögető vezetés, úgy gondolta, hogy létre kellene hozni egy elit csapatot, ők lettek a Csendőrség (gárda-IV). A gárda-III. vezetősége összeveszett Vonával, mert Vona minden hatalmat magának akart, amúgy, ezért lépett ki a gárda-I. vezetősége is. A Csendőrség nemsokára magától feloszlott (gárda-IV.), az Új Magyar Gárdát (gárda-III.) viszont nemrég feloszlatta a bíróság.A másik szélsőséges vezető, Morvai Krisztina átállt az osztrák szélsőségesekhez, akik viszont elutasítják a magyar gárda akármennyi változatát, volt nagy csodálkozás a szélsőségesek között, hogy az egyik vezetőjük ráunt az egészre és Morvai Krisztina ilyen látványosan megpattant.
(Álságos pótcselekvésnek is nevezhető, hogy a képviselőasszony most indult kampányához kintről beszólt: „Szülőföldön maradni alapvető emberi jog!” Magvas gondolatiságához véleményeket vár a külföldön tartózkodó munkavállalók vélhetőleg sanyarú helyzetére vonatkozóan. Joggal gondolunk arra, Morvai, aki jelenleg EP képviselő - maga is megosztja majd az olvasókkal élethelyzetét, egzisztenciájának alakulását, ezzel még kiegyensúlyozottabbá téve e tárgykörben készülő saját felmérését! Szerk.)
Viszont sikerült a Jobbiknak bejutnia a parlamentbe és az állam párttámogatásán keresztül több 100 millió forinthoz hozzájutni. Ez a pénz összehozott egy jelentős számú vezetőséget, de a helyi szervezetekben dolgozóknak semmi nem jutott. És megint közbeszólt Vona hatalommániája. A parlamentbe jutott egyik szélsőséges nyíltan szembe szállt Vonával.
Pörzse Sándornak (1998-ban még az MSZP-nél műsorvezető; Szerk.) nem tetszett a Vona-féle totális diktatúra, ezért a parlamenti frakcióból kidobták, (HELYREIGAZÍTÁS!) de enyhe többséggel, mivel a parlamentbe jutott Jobbikosok alig fele támogatja Vonát (HELYREIGAZÍTÁS, 2012-07-31) és ez nem csak a parlamenti frakciójukra igaz.
Közvélemény kutatások szerint a Jobbik szavazótáborának csak 50%-a fogadja el Vonát, a párt vezetésén belül. Pörzse Sándor elszakadt a Jobbiktól és saját irányra váltott, mondhatjuk, hogy ezzel megalakult a Jobbik-II. A Jobbikból újabb politikusok léptek ki és megalapították a Magyar Főnix nevű pártot, ami a Jobbikban csalódottak számára akar alternatívát nyújtani (Jobbik-III.). Vona hatalommániája újabb problémát hozott létre: a Jobbik helyi szintjein egyre nagyobb az elégedetlenség, mivel semmit nem kapnak a pénzből, mivel nem törődik velük a felső vezetés, de parancsolgatni azt tudnak felülről. A Jobbik legnépesebb helyi szervezete, a Borsodi helyi szervezet feloszlott. Más kisebb helyi szervezetek szintén feloszlottak.
Vona Gábor politikai pályafutása: a Fideszben kezdett, Orbán Viktor hívta meg, hogy egy polgári körben legyenek (ekkor még a Fidesz polgári körökre oszlott). Ott Orbán volt a főnök, szintén hatalommániás, Vona nyilván ezt nehezen viselte, ekkor kezdett a szélsőségesek felé kacsingatni.
Hogyan dolgoznak a hatalomért a szélsőségesek? Elsősorban a könnyen befolyásolható fiatalokra építenek, külső és belső ellenségképek gyártásával, üldözési mániát próbálnak kialakítani. Egy ideig a zsidóság volt a fő ellenségkép, de erre nem volt vevő a társadalom, így előszedték a romákat. Ezt kajálják is, de ennek ellenére alacsony maradt a támogatottságuk, egyrészt a folytonos széthúzás miatt, másrészt a hatalommániájuk miatt, harmadrészt, mert nem tudnak eredményeket produkálni, idővel nagyon unalmassá válik a gyűlölet szítása. A fiatalokat az interneten keresztül próbálják megfogni, fizetett kommentelőkkel, videók gyártásával, de a fiatalok jelentős része erre már nem vevő, egy része idővel belátja, hogy az általánosítások a romákkal kapcsolatban nem igazak, mert közülük is sokan dolgoznak, közülük is sokan értelmes emberek, szóval amint a fiatalok felnőnek, elvesztik őket a szélsőségesek.
Végezetül: azért nem teszek említést a szélsőbalról, mert ilyen nincs. A bal és jobboldal pedig gazdaságfilozófiai eszmék. A baloldali azt jelenti, hogy gondoskodó államot szeretne és cserébe hajlandó többet adózni, a jobboldali kisebb adókat akar és cserébe hajlandó lemondani a gondoskodó államról.
A szélsőjobb pedig nem lehet kormányzati alternatíva, mert csupán a gyűlöletre alapoz, a gazdasági kihívásokra csak blöffölésekkel választ adni tudó politika – ismerjük a történelmi példákat - nem lehet sikeres.
Gombos László - Hírhatár
Utoljára frissítve: 2012-08-04 23:09:33 |
