Nagy port vertek fel az Ukrajnában élő időseknek juttatott nyugdíjfolyósításokkal foglalkozó cikkeink, melyekről elsők között a Hírhatár tudósított. Ezzel kapcsolatban most egy olvasónk vetett fel egy elgondolkodtató észrevételt - a gyakorlatban elképzelhető és sajnos nem csak elképzelhető, hogy bizony olyan külhoni személyeknek is folyósít a magyar állam nyugdíjat, akik akár évekkel ezelőtt elhunytak a másik országban.

Olvasónk levelét teljes terjedelmében közöljük:

"Tisztelt Hírhatár Szerkesztőség!

Talán az lenne a helyes, ha azt írnám, hogy meglepetve olvastam az „Import nyugdíjasok viszik a magyar TB kasszát” illetve. az „Ukrán nyugdíjasok tömegesen lépik át a magyar határt” című cikküket. Sajnálatos módon azonban egyáltalán nem vagyok meglepve a történteken! Elítélni pedig egyáltalán nem az ukrán élelmes embereket tudom, hanem azokat, akik ezt lehetővé teszik számukra, gondot okozva a magyar adó- és járulékfizető állampolgároknak.

Akik ezt lehetővé teszik, azok pedig nem kizárólag csak a kormányunk tagjai, hanem mindazon állampolgárok, akik megengedik, hogy otthonaikba bejelentkezzenek a valójában Ukrajnában lakó emberek, akik lehetnek rokonok, ismerősök, esetleg csak lakcímet vásárló ukrán állampolgárok. Sajnálatos, hogy a magyar adófizető állampolgárok - mivel nem kapnak konkrét számlát kormányunktól, mely azt tartalmazná, hogy mennyibe kerül Kovács Józsefnek vagy Varga Jánosné, Mari néninek az ukrán nyugdíjasnak folyósított nyugellátás -, nem érik fel ésszel, hogy amit szívességnek hisznek, az súlyos teher a magyar adó- és járulékfizető állampolgároknak, és eme ingyen ebéd árát, végül nekik is meg kell fizetniük. Ez pontosan olyan, mint amikor mérőműszer híján, a fűtésszabályozást az ablaknyitással oldják meg polgártársaink, azonban a mérőműszer felszerelése után, még szellőztetni is elfelejtenek. Tehát mindenképpen szemléletváltozásra van szükség honfitársaink részéről is.

Ezen néhány soros vélemény után, azonban szeretném a fent említett cikkeket kiegészíteni egy további meglepő, és további terhet jelentő, szintén megoldatlan és rendezetlen problémával.

A külföldön elhunyt nyugdíjasról, különösen, ha az nem magyar állampolgár, a Nyugdíjfolyósító Intézet nem rendelkezik információval. Tehát a gyakorlatban elképzelhető (és sajnos nem csak elképzelhető), hogy olyan embereknek folyósítanak egy bankszámlára nyugdíjat, aki már évekkel ezelőtt elhunyt egy másik országban.

A rokonoknak, akik esetleg a bankszámlához felhatalmazással rendelkeznek, nem áll érdekében értesíteni a magyar illetékeseket az elhalálozásról, ugyanis a tovább folyósított nyugellátás egy kis anyagi vigaszt jelent az érzelmi veszteség mellett. És megint nemcsak azokat az élelmes embereket ítélem el, akik élnek ezzel a lehetőséggel, hanem azokat, akik mindezt lehetővé teszik, és nem találnak megoldást az ilyen fölösleges kiadások elkerülésére."

======================

Szerkesztői megjegyzés:

-  Kíváncsian várjuk az illetékesek válaszát arra vonatkozóan, amit olvasónk felvetett – megtörténhet-e, hogy halott személy(ek) után folyósítanak járadékot a határon túlra?

-  Általában milyen formában van szabályozva az, hogyan, kinek és miképpen kell eleget tenni haláleset bejelentéséről  külhonban élő volt járadékos esetében?

-  A bejelentés elmulasztásából adódóan a hivatal milyen jogi szankciókkal tud élni?

-  Az eltitkolt halálesetek feltárását szolgáló ellenőrzésre kinek, hogyan és milyen formában nyílik lehetősége?

- Évenként milyen számban vannak célirányos ellenőrzések a külhoni járandóság jogosultságának meglétére vonakozóan?

-  Abban az esetben, ha előfordul, hogy a határon túlra utalt járandóság elhalálozás miatt jogosulatlanul lett felvéve,   milyen szankciókkal és jogi kelhetőséggel tud élni a Nyugdíjfolyósító Intézet?

=======================

És a végezetül egy kis desszert:

Benne kb. 09:45 perctől