Szeptembertől a törvény szerint az eddigi 5 éves kor helyett már 3 évesen is kötelező lesz óvodába vinni a gyermeket. Természetesen ez alól, megfelelő indokkal ellátott kérelem alapján, a helyi jegyző felmentést adhat. A többségnek viszont meg kell addig találnia azt az óvodát, amelyikről úgy gondolja, hogy csemetéje és a család szempontjából a legjobban megfelel. Azonban nem csak ezért éri roham a ma még kevés, kevesek által ismert Waldorf óvodákat.
Kétségtelen, hogy a törvényi szabályozás elgondolkodtatja a szülőket, ha már lényegileg úgy is kötelező lesz a kisgyereket óvodába járatni, akkor melyikbe. Az is tény, hogy ez az óvodatípus Pest megyében sem gyakori. Gödöllőn kívül – a teljesség igénye nélkül – Vácon, Dunakeszin, Gödön, Solymáron kettő és Telkiben működik hasonló.
A Waldorf óvodák esetében a családokkal egyenrangú partneri viszonyra törekszünk – emeli ki Horváthné Gfellner Csilla, a Gödöllői Szabad Waldorf Óvoda vezetője, aki immár több mint húsz éve Waldorf óvónő. – A gyermekek érdeke, hogy a szülőkkel kézen fogva, együttes erővel segítsük őket. Hozzánk most harminc 3-7 éves korú kisgyerek jár, ez a maximális létszám, ami egy csoportban engedélyezhető. Amikor a szülők jelentkeznek hozzánk, akkor szinte az egész család „felvételizik”. A kisgyermek esetében azt nézzük meg, hogy óvodaérett-e, a szülők esetében, hogy nyitottak-e a Waldorf pedagógiára, azaz tudunk-e a kisgyermekért együtt dolgozni. Fontos számunkra, hogy minden család megtalálja azt a helyet, ahol gyermekét a legnagyobb biztonságban tudhatja, s természetesen ez minden szülőnek más és más.
Jelenleg nagy a túljelentkezés, a mostani 11-12 új helyre 20-22 gyermek „pályázik”. Nehéz szívvel mondunk nemet, de a kapacitásunk egyelőre véges. Az egyes gyermekekkel és szüleikkel való ismerkedés akár 2-2,5 éves kortól elkezdődhet, mert ennyi idősen már jöhetnek a heti egy alkalommal sorra kerülő 1,5-2 órás „Baba-Mama Játszóház” nevű foglalkozásainkra.
Az állami normatívát ugyan, mint minden óvoda, mi is megkapjuk, de az önkormányzati támogatást nem, mivel nem ők, hanem egy Egyesület a fenntartónk. Ha az óvodában elromlik egy csap, vagy leszakad egy függöny, mi nem a gondnokságnak szólunk, hanem valamelyik szülő segítségét kérjük. A költségvetésünket a szülőkkel közösen állítjuk össze. Az állami normatíva nem elég a működésünkhöz, így a szülők nem csak kétkezi munkával, hanem anyagiakkal is hozzájárulnak óvodánk működéséhez. Fontos szempont nálunk, hogy a szociális helyzet ne legyen kizáró ok. Nem fix összeget vállalnak a szülők, hanem mindenki lehetőségeihez mérten ad. Így van, aki lényegesen kevesebbet vagy többet fizet, mint az átlag összeg. A szülők tehát komoly áldozatokat hoznak azért, hogy gyermekük Waldorf óvodába járhasson.
Fontosnak tartjuk, hogy a kisgyermekre úgy tekintsünk, mint tanítónkra, aki tükröt tart nekünk és a világnak. Szülők, pedagógusok egyaránt a gyermekek által inspirálva elindulhatunk egy önismereti úton, hogy jobban elfogadjuk, megismerjük önmagunkat, gyermekeinket és egymást.
Óvodánkban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyermekek minél többet legyenek az udvaron, a szabad levegőn, a nagymozgásokat önfeledten gyakorolva, lehetőleg áprilistól novemberig. Értelmes, utánozható tevékenységet végzünk velük, például fát fűrészelünk, befűtjük a kemencét, gabonát dolgozunk fel, azaz kalászt törünk, szemezünk, szelelünk, kézi malommal darálunk. Amikortól az időjárás engedi, heti egy alkalommal elgyalogolunk a kb. 2-3 kilométerre lévő Arborétumba. Mindig ugyanazon az úton, ugyanarra a helyre, ez a gyerekeknek biztonságot ad.
Nem gondoljuk feltétlenül azt, hogy biztosan nálunk a legjobb, mert minden Waldorf óvoda más és más, ami nagyon is rendjén való. Mi, pedagógusok is sokfélék vagyunk, így természetes, hogy az intézmények is eltérőek – nyilatkozta Horváthné Gfellner Csilla.
A „Waldorf” jelző német hangzású nevében az erdő és az udvar is szerepel, mégsem ezekből gyökeredzik az eredete, hanem meglepő módon egy cigaretta márkából. Ugyanis az első ilyen szemléletű óvoda egy dohánygyár munkásnőinek nyílt meg. Később az osztrák Rudolf Steiner sokat tett ennek a gyakorlatnak a továbbfejlesztéséért. Az elképzelés alapja, hogy a gyermekek fejlesztését saját személyiségükhöz alakítsák. Például a nagyobb óvódásokat úgy tanítják számolni, hogy ahányan vannak, annyi terítéket tegyenek ebédkor az asztalra. Sok ilyen, az életből merített gyakorlati tapasztalat szerzését segítik elő, könnyed, játékos formában.
Fotók: Gödöllői Szabad Waldorf Óvoda
Kertész Z István
