Igencsak harapós, friss volt még a reggeli idő, amikor útra keltünk. Miért mentünk és hová? Mert tegnap délben azt mondta a Sanyi, hogy menni kell, mert valaki bajban van. Ide a közelbe, „csak” 2 óra az autóút, Szarvasra. Hát mentünk… Halvány elképzelésem sem volt, mit fogunk ott csinálni, hányan leszünk, mi is fog történni? Csak azt tudtam, hogy valakit igazságtalanul, törvénytelenül bántani akarnak, és ezt nem lehet hagyni… Az, amit később megtapasztaltam, minden képzeletet felülmúlt…

 

Fél 8 körül megérkeztünk, kisebb kavarodás után a címet is megtaláltunk, voltak is már ott rajtunk kívül öten-hatan. Felkészítettük a kocsit, hangosítás, zászlók, minden, ami kell, és elindultunk Szarvas városába, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy itt, náluk, éppen most, ezen a szép tavaszi napon törvénytelenséget készülnek elkövetni a hatalom emberei. Érdekes volt látni a hatást, náluk ilyen még biztosan nem volt, a legtöbben az első meglepődés után kedvesen, mosolyogva integettek felénk. Amikor visszaértünk a címre, a vezetőnk, Kásler Árpád kihirdette, hogy hamarosan érkezik egy kis meglepetés, egy komolyabb kondér, husi, krumpli, miegymás gulyásleves főzése céljából. Addigra már olyan 50-60 ember összegyűlt, már ez is meglepetés volt számomra, de ami utána következett! 

Éppen az utcán álldogáltunk, beszélgettünk, amikor megláttuk őket: hosszú, tömött sorokban, legalább 100 ember, egyforma, piros, A Haza Nem Eladó feliratú pólóban, kabátban, fegyelmezetten menetelve! Még a lélegzetem is elállt! Ne feledjük el: alig 12 órája derült ki, hogy egy embertársunk bajban van! Hétköznap, munkaidőben, az ország számos szegletéből – volt, aki hajnali 4-kor indult el, hogy odaérjen! Felemelő, semmihez nem hasonlítható érzés volt! Olyan, mint amikor az ember azt érzi: most valóban HAZAérkezett! 

 

Na de nézzük tovább a tényeket: 11 órára megérkezett a végrehajtó. Akkorra az összes, már kb. 250 jelenlévő felsorakozott a kerítésen belülre, esélyt sem adva neki, és a rendőrség 10-12 tagjának, hogy a telekre beléphessen. Hangsúlyozom: mindezt teljesen fegyelmezetten, jókedvűen, egyetlen hangos szó, vagy atrocitás nélkül. A tulajdonos hölgy felsorolta az érveit a rendőrkapitánynak, a végrehajtónak, és az állítólagos új tulajdonos képviselőjének. Jó ideig ment a tanakodás, a rendőrkapitány hosszú telefonos egyeztetésbe bonyolódott valószínűleg a vezetőivel, hogy mihez is kezdjen. Mi mindeközben a kerítésen belül, zárt kapuk mögött vártuk a döntést. Elénekeltük a Himnuszt, beszélgettünk, vártunk. Közben történt egy figyelemre méltó esemény is: az új tulajdonos állítólagos képviselője telefonon beszélgetett valakivel, de nem vette észre, hogy mások is hallják, amikor a következő szavak hagyták el a száját: „Ezzel a Káslerrel tenni kell valamit, mielőtt bejut a parlamentbe…” Ezt mindenki értse jól, de szerintem lehetetlen félreérteni… Ráadásul sok mindent elárul…

A rendőrfőnök részéről egyértelmű volt a tanácstalanság, kb. 12-en álltak 250 emberrel szemben, ráadásul láthatóan a szívük is inkább hozzánk húzott. Felmerült, hogy igazoltatás, bilincselés lesz. Kásler úr hangsúlyozta: senki ne álljon ellen! Nem most van itt az ideje! És akkor jött az isteni szikra az egyik aktivista fejéből: mivel engedéllyel rendelkezünk békés demonstrációra a ház előtt, minden aktivista menjen ki, a képviselőjelöltjeinket pedig védi a mentelmi jog, ők menjenek be! Végül ez lett a járható megoldás. A 104 jelölt bevonult a telekre, mi többiek ki az utcára. Akkor a rendőrkapitány odalépett a jelöltekhez, mindenkit felszólított, hogy hagyja el az ingatlant, majd amikor ezt megtagadták, rendőreivel bevonult oda, és igazoltatta a jelölteket, felírta az adataikat, későbbi eljárás céljából. Majd, a végrehajtó, mivel mást nem tehetett, a csicskásaival együtt távozott! GYŐZTÜNK!! GYŐZÖTT AZ IGAZSÁG!

 

És mi ebből a tanulság? Számtalan. Tanulság az, hogy az összefogásban igenis van erő, és nem kevés! Merni kell lépni, merni kell kiállni a saját és embertársaink alapvető jogaiért, mint a lakhatás, a tisztességes megélhetés, a demokratikus jogrend és még sorolhatnám… Tanulság az is, hogy a mentelmi jogot lehet jóra is használni! Az egyik jelöltünk remekül megfogalmazta ezt: attól lett igazán boldog, hogy ezt a jogosultságát most arra tudta felhasználni, hogy egy embertársának az élete munkáját, a javait, minden túlzás nélkül: az életét mentse meg. Kérem szépen, tegye fel a kezét az, aki egy, egyetlen egy esetet fel tud sorolni az elmúlt 24 évből, amikor bármelyik jelenleg regnáló politikai párt bármelyik képviselője ezt a jogosítványát ilyen módon hasznosította! Érdekes, nekem csak olyan esetek jutnak eszembe, amikor ittas vezetés, hatalommal való visszaélés, felelősségre vonás alól való kibúvás alkalmával került elő ez a fogalom: mentelmi jog. Már-már pejoratív értelemmel bír, a mi jelöltjeink most megmutatták, hogy a többség javára is lehet fordítani! 

Tanulság: jogszerűen, hőzöngés, atrocitások nélkül, minden szabályt betartva, gyűlölködés és ellenségeskedés nélkül is lehet célt érni! Legyen ez egy olyan figyelmeztetés, hogy aki a szélsőségesek elfogadására hajlik, az is álljon meg, és gondolkodjon el egy picit. Teljes meggyőződéssel tud odaállni olyan politikai erők mellé, akik bárkit faji, vallási, származási – tehát csupa olyan dolog, amiről az illető nem tehet -  miatt megkülönböztetnek? Gondolkodjunk, emberek! Mi van akkor, ha az illető politikusok úgy döntenek, hogy innentől kezdve a kék szeműek a kirekesztettek, mert éppen valamilyen hatalom közeli illető személyes érdekét ez szolgálja?

 

Tehát mindenkit megkérek arra, hogy nézzen magába egy kicsit és tegye fel a kérdést: valóban jó-e az a rendszer, ami ezreket kerget a halálba és milliókat emberhez méltó élet, megélhetés elvesztésébe? Amelyik látszatintézkedésekkel kábítja a népet, hazug, be nem tartott ígéretekkel traktál, aminek a képviselője mindegy, milyen színű zászlót tart is a kezében, a szíve mindnek egy színű, és csak saját maga felé húz? Ahol a kisvállalkozókat ellehetetlenítő, megnyomorított, megcsonkított családok erkölcsi és anyagi hulláján gazdagodó, magukat politikusnak valló maffiózók válnak milliárdossá úgy, hogy egyik napról a másikra jut eszükbe, hogy a lakásuk – jé! – potom 46 négyzetméterrel nagyobb és 10 millióval többet ér a bevallottnál? Ahol valaki, akinek a nép bizalmat szavazott, annyira arrogáns, nagyképű és önhitt, hogy még csak el sem leplezi azt, hogy százmilliókkal károsította meg a magyar népet, nem mást, hanem Önt, a családját, a gyermekeit, az unokáját?! Meg kell érteni végre, hogy az, hogy ezeket a nemzet és ezáltal MINDEN EGYES MAGYAR EMBER rovására elkövetett bűncselekményeket mi tettük számukra lehetővé! Mi adtuk nekik a voksainkat, és ahogyan 4 éve mi adtuk, ugyanúgy most el is vehetjük! Itt az alkalom arra, hogy megszüntessük a visszaéléseket, eltakarítsuk azt a mocskot, amit mi hoztunk létre, és új esélyt adjunk olyan embereknek, akik valóban a mi érdekünkben küzdenek.

 

Szilvi