Valami nagyon nincs rendben a XXII. kerületi Reménysugár Habilitációs Intézet háza táján. Többször is írtunk az autista Gregor Zoltán haláláról, amely szintén ebben az intézetben következett be. A szerencsétlen sorsú húsz éves szigethalmi fiú halálához feltételezhetően köze volt annak a bánásmódnak, amelyet az intézetben tanúsítanak a betegekkel szemben.

Vélhetően ezt támasztja alá az az újabb levél, amit most juttattak el szerkesztőségünkhöz – a környéken lakók tájékoztatnak az intézményben zajló döbbenetes körülményekről. A XXII. kerület Kápolna utcai társasház lakói közvetlenül a habilitációs intézet mellett laknak. Azzal a kéréssel fordultak a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz, mint a nevezett intézet fenntartó és felügyeleti szervéhez, hogy a Reménysugár Habilitációs Intézetben általuk megtapasztalt betegekkel való bánásmódot vizsgálja ki.

2012 augusztus 4-én, szombat délelőtt 11 óra körül a lakók azt észlelték, hogy a helyszínre érkezett a XXII. kerületi rendőrség, akik az egyik házbéli bejelentésére vonultak ki. A bejelentő azt látta, hogy az intézet egyik gondozottját két ott dolgozó az erkélyen fizikálisan bántalmazza. A beteg már a reggeli órák óta artikulálatlanul üvöltött, sírt és nem lehetett megnyugtatni. Az ápolók kizárták az erkélyre, gondolván, hogy ezzel le tudják csitítani, de sajnos nem így történt. A gondozott dobálózott, borogatta a hintaágyat, és egyre agresszívebben viselkedett. A felügyeletével megbízott nőhöz később csatlakozott egy férfi ápoló is, és mindketten nekiestek a betegnek – ütlegelték, szidalmazták, próbálták leteperni. A gondozott eközben védekezett, rúgott, üvöltött, ez volt végülis az előzménye annak, hogy a rendőrséget értesíteni kellett. A bejelentő kutyáját sétáltatta az udvaron, eközben látta, hogy mit művelnek az ápolók, majd többször is felszólította őket, hogy hagyják abba a gondozott bántalmazását, amire a válasz igen durván, nyomdafestéket nem tűrő stílusban hangzott el.

Az incidensnek úgy szakadt vége, hogy a szerencsétlen ápoltat sikerült beráncigálni az erkélyről, durva szavak kíséretében, lefogva és erőszakkal. A kiérkező rendőrség nyomban elkezdett kérdezősködni, akiknek a telefonáló el is mondta, mit tapasztalt és látott. Maga is elcsodálkozott a járőrök válaszán, miszerint az intézet magánterület, ott ők nem tehetnek semmit. A bejelentő még megtette, hogy felhívta az intézet központi számát, ahol egy férfihang azt közölte vele, náluk nincs semmi probléma, semmi kiabálás, ő nem hall semmit.

A szomszédos lakótelepen élők 80 százaléka 1992 óta él az intézmény közvetlen közelében. Ezen időszak alatt többször tapasztaltak hasonlókat, de láttak pozitív történéseket is. Láttak fiatal gondozó férfit és nőt, amint kedvesen átölelik vagy kézen fogják az intézetben ápoltakat, sétálnak, vagy épp tricikliznek, labdáznak velük. Láttak olyat is, hogy a gondozó megsimogatja az ápolt fejét, dicséri, kedvesen beszél vele, de hasonlókat sajnos egyre ritkábban tapasztalnak.

A lakók által közösen aláírt levélben arról is beszámolnak, hogy a falakon kívül is tudják, hogy a kerítésen belül milyen hangulati állapotban vannak a gondozottak, mert amikor például a „Megy a gőzös, megy a gőzös…” éneket hallják, tudják, hogy harmónia uralkodik az intézetben. Sajnos amit manapság gyakrabban tapasztalnak, és érdekes módon csak bizonyos ott dolgozó ápolók munkaidejében fordul elő – a közelben lakók akár azonosítani is tudják őket -, hogy verekedést kezdeményeznek az ápoltakkal, együtt üvöltenek velük, sírás hallatszik az épületből. Extrém esetben  már olyat is láttak, hogy hideg időben meztelenül az erkélyre zárták ki a gondozottat, aki kínjában onnan levizelt, és közben verte a fejét a rácsba, vagy éppen a nemi szervét mutogatta a járókelők felé. Történt olyan is, hogy hajnalban már üvöltés hallatszott az erkélyről, mert a bevett módszer szerint oda száműzték lenyugodni a beteget. Annak is van szemtanúja, hogy eközben a gondozók tétlenül szemlélték az eseményeket, közben feltett lábbal dohányoztak a hintaágyban.

A közelben élők azért kérik a kivizsgálást, mert az utóbbi két évben napi rendszerességgel észlelik a gondozottakkal szembeni egyre brutálisabb bánásmódot, megelégelve a folyamatos üvöltést és trágár beszédet, ezzel próbálnak fellépni a kegyetlenkedések ellen. Már az egész utca lázong, rettenetes ezt naponta hallgatniuk. A lakók tisztában vannak azzal, hogy igen kemény munkát végeznek az intézményben dolgozók, tisztelettel is adóznak érte. De bejelentésükben arra hívják fel a minisztérium figyelmét, hogy nem foglalkoztathatnak olyan alkalmazottat, akiben nincs empátia, kegyelet, tisztelet a beteg emberek iránt, olyanokat, akik alapvetően nincsenek tisztában azzal, hogyan kell bánni a felügyeletükre bízott betegekkel.

A XXII. kerület Kápolna u. 9-11b,13 lakói arról is tájékoztatták a Hírhatár szerkesztőségét, hogy az említett minisztériumon túl levelüket megküldték a Reménysugár Habilitációs Intézet, valamint az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány részére is.

Mindezen kívül az intézményen belül további számos problémával kell szembenézniük az ott élőknek, sőt az alkalmazottaknak is. A dolgozók elmondása alapján már egy bejelentést is küldtek több hatóságnak, a Munkaügyi és Munkavédelmi felügyelőség talált is néhány elfogadhatatlan dolgot. Az intézmény gazdasági vezetője egy etikai bizottsághoz is fordult már több visszássággal kapcsolatban, többek között az autista fiú halála miatt is. „A lakóval szembeni, megítélésem szerint méltatlan, intézeten belüli eljárásra, több alkalommal – vezetői értekezleten és négyszemközti beszélgetésen is – felhívtam korábban az igazgató figyelmét.” A fú szüleivel készült interjút pedig ITT olvashatják.

Egy alkalommal a minisztériumból is az intézetbe látogattak néhányan, azonban az egyik osztályon az elektronikus beléptető rendszer elromlott, így nem tudtak sem a gondozottak sem az ápolók kimenni az osztályról, végül az egyik gondozó kénytelen volt kifeszíteni az ajtót, mert hiába jelezték a vezetőségnek, nem történt semmi. Ezt az osztályt nem is mutatták meg a minisztériumnak – közölte egy, a nevét elhallgatni kívánó bejelentő szerkesztőségünkkel.

A Hírhatár kíváncsian várja a hatóság intézkedését az intézetben uralkodó döbbenetes állapotok kivizsgálásával kapcsolatban, reméljük hamarosan pozitív fejleményekről számolhatunk be olvasóinknak.

Hírhatár