Az élet nem egyszerű, még azoknak sem, akik mély Istenhitükbe kapaszkodhatnak. Ők is ugyanolyan gondokkal küzdenek, nekik is meg kell találniuk a saját útjukat. Miközben egy mély gyermekkori sebet magában hordozó fiatal nő személyiségfejlődésének tanúi lehetünk, a regény által megismerhetjük a Malév zárt és oly sokak által irigyelt hajózó világát, majd egy különleges misszióba mehetünk Afrikába, az állandó harcok és az AIDS-fenyegetettség kereszttüzében álló Ugandába. És ha eljön a pillanat, hogy az egykor az élet sodrásában csapongó nő képes döntéseivel irányítani az életét, talán újra megtalálja Istent és vele együtt önmagát is. Minden terület, amibe betekintés enged a könyv, a szerző személyes élettapasztalatainak lenyomata.”

 

 

Ez az első regényem, bár meglehetősen régóta írok már. Még középiskolás koromban „fedeztek fel” egy pályázaton Egerben, ahol felnőttem. Később a hónom alá nyúlt az akkor már idős ’Lupusz’, Farkas András író, és az ő révén egészen fiatalon publikálhattam a Hevesi Naplóban. Az érettségit követően a rendszerváltás után igen népszerű Egri Újságnak írtam, és főiskolás koromban is publikáltam még. Aztán eltérített a munka világa, és csak később tört fel bennem az írás visszatarthatatlan vágya. Újra elkezdem novellákat írni, és miután elnyertem a Magyar Író Akadémia egyik különdíját, mi által részt vehettem egy szerkesztői mesterkurzuson, határoztam el, hogy regényt fogok írni. Úgy döntöttem, hogy ezt Heiling Bea néven publikálom, mivel a teljes nevem meglehetősen hosszú, a lánykori nevem meg már ismert egy magyar filmrendezőnő által.

 

 

Éppen most lettem 39 éves, és a születésnapomra leptem meg magamat azzal, hogy az egy éve kész regényemet kiadtam. A 40. születésnap valahogy nagy fordulat minden nő életében, és én azt szerettem volna, hogy még az előtt megvalósítsam ezt a nagy álmomat. Szinte mindenki, aki ismer és elolvassa a regény beharangozóját, úgy gondolja, ez az én életem története. Pedig nem egészen. Tény, hogy a szereplők java valóságos ember, akik ténylegesen részesei voltak az életemnek, és bár a regény első felének, a Lélekpillangónak a története valóban az én életem, nem minden esemény esett meg velem. A főszereplő sem én vagyok, igaz, a temperamentumunk hasonló, valójában legalább 3 barátnőmből és volt kolléganőmből gyúrtam össze. De az alapmotívum minden tekintetben az én hitvallásom. Tudatni akartam a világgal, mindenkivel, hogy a mélyen keresztény emberek is ugyanolyan életet élnek, mint mások. Ugyanolyan csapdákba esnek, ugyanolyan fájdalmas vagy éppen boldog tapasztalatokat gyűjtenek, és ugyanolyan mély gödörbe is kerülhetnek, mint bárki más. Annyi a különbség, hogy számunkra mindig van egy kapaszkodó, ami segít megtalálni a kiutat és Istent, és ez által saját magukat is.

 

 

A másik fontos alapmotívum a női személyiség fejlődése. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy sokszor nem magam irányítottam az életemet. Hagytam, hogy sodorjon az ár, és ez velem együtt sok nő esetében különösen igaz a férfi-nő viszonyra. Soha sem jó, amikor egy nő kiszolgáltatottá válik, amikor aláveti magát egy férfinek. Legtöbbször nehéz út vezet oda, hogy egy nő saját döntéseket hozzon a párkapcsolatban. A regény főhősének, Adélnak a személyiségfejlődésén mehetünk keresztül, amit sajátosan az ő szemszögéből élhetünk meg. Nőknek erőt ad, hogy maguk is képesek legyenek végigjárni az útjukat, férfi olvasóknak viszont igazi csemege egy nő szemszögéből szembesülni azzal, milyenné tesznek minket.

Igen! Ez valóban nem egy tipikus női könyv, sőt! Sokkal inkább férfiak érdeklődését keltette fel eddig. Nem mondanám egy habos süteménynek, vagy egy nyár esti limonádénak. Kemény, néha kimondottan izgalmas a történet, még akkor is, ha az első fele inkább kiszámítható és szándékosan lineárisan építkezik, de a második rész sok meglepetést és izgalmat tartogat. Talán az is szokatlan egy teológiát tanult nő tollából, hogy sok erotikus rész van a regényben. Amint a borító is jól fejezi ki, a főhőst teljesen lemezteleníti a regény, és egy nő személyiségéhez szervesen hozzátartozik a szexualitása is.

 

Bár nem voltam Ugandában, de csak egy hajszál választott el, hogy ne vállaljam be a missziós küldetést, éppen azért nem tettem végül, mert végig futott az agyamon az, amit itt megírtam. De gyermekkoromban éltem Afrikában 2 évet, mert az édesapám kint dolgozott. És tényleg hittan szakos voltam a főiskolán, igaz a zene helyett én képzőművészettel párosítottam. Valóban tanítottam egyházi iskolában, és szóról szóra az történt meg velem, amit le is írtam, és a Malév egyenruhájában is évekig hasítottam a kék eget rendületlenül mosolyogva az utasokra. Szóval a világ, amibe bevezetem az olvasókat, mindig hiteles, még ott is törekedtem erre, ahol csak a fantázia szüleménye a történet, pontosan utánajárva a helyeknek és a kapcsolódó eseményeknek.

 

 

Ez a regény teljes egészében az én munkám. Mivel elsőkönyvesekre nem szánnak túl sok figyelmet a kiadók, így kénytelen voltam saját erőből megoldani ezt. Anyagi keretem nem volt rá, így a szöveg kissé nyers, mivel szerkesztő nem dolgozott rajta és még a borító is egy saját grafika. E-book formában egészen olcsón, egy korsó sör áráért megrendelhető, ellenben nyomtatott formában már több korsó árát kell félretenni rá. A könyvet interneten lehet megrendelni és reklámként a Facebook közösségi oldalon csináltam egy oldat neki, amin rendszeresen osztok meg érdekességeket a regénnyel kapcsolatban.

 

 

Legszívesebben könyvbemutató keretében szeretném megismertetni regényemet az olvasókkal, persze ez szervezést és kíváncsi közönséget igényel, remélem, ha most nem is, a második regényemnél ez az álmom megvalósul.