Ennek a gondnak a megoldása felé tett lépéseket a Pilisi Parkerdő Zrt., amikor felkérte Dr. Heltai Miklós egyetemi docenst, hogy vezessen kutatást a témában: "Az tény, hogy világszerte tapasztalható ez a jelenség, tehát az nem meglepő, hogy nálunk is hasonlót tapasztalni. Nem kellene ezen annyira meglepődni, mert az eddigi vizsgálatok azt erősítik meg, hogy maga a lakosság is, akarva-akaratlanul, elősegíti ezt a folyamatot" - hangsúlyozza Heltai.

"Az elhagyott kertek, a lakott területeken kialakuló bozótos területek mind nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a vaddisznók mindennapi életteréhez ezek a területek hozzákapcsolódjanak. A városba ékelődő, úgynevezett belterületi erdőkből inkább besétál az állat, mint a külterületiekből.

A bejelentett káreseményeket megvizsgálva világosan látszik, hogy a belterületi erdők határától 31 és 112 méter közé esik az a pont, ahol a konkrét eset történt. Külterületi erdők határától már 302 és 527 méter közé mértük a lakott területen történt káreseményt. Ebből is látszik, hogy a településekre vagy Budapestre benyúló erdők mellett rendszeresen előfordulhatnak ilyen események.

Külön szeretik a vaddisznók az elhanyagolt, őrizetlenül hagyott kerteket, mert - viccesen mondva - nem tisztelik a magántulajdont, ők azt erdőnek, kitűnő búvóhelynek tekintik és bemennek. Szintén az erdők közelében élők felelőssége, hogy még véletlenül se nyújtsanak táplálékot az állatnak és telkeiket, kertjeiket lyuk nélküli kerítéssel védjék. A kitett növényhulladék és az egyéb ételek kedvelt táplálékuknak számítanak. Bár a vaddisznó mindenevő, általában a növényekkel is megelégszik.

A probléma nem egyedi, mert Berlinnek még hivatásos városi vadásza is van" - emelte ki Heltai Miklós.

A Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészetéhez 2012-13-ban beérkezett vaddisznókkal kapcsolatos belterületi bejelentésekből kiderült, hogy a helyszínek a lakott terület határain belüli zöldterületekhez kapcsolódnak. Ezek lehetnek erdőfoltok, bozótos élőhelyek és elhanyagolt kertek is.

A vizsgálatokból úgy tűnik, hogy vannak kondák, amelyek állandóan belterületen élnek, tehát megdőlni látszik az a vélekedés, hogy az erdőkből időlegesen szöknének be. A kutatási adatok tételesen az utóbbi megállapítást támasztják alá. A lakott területeken a vaddisznók 35,7 százaléka a belterületi erdőkben, bekerített, de elhagyott kertekben 28,6 százaléka, elhagyott telkeken és a lakott területre beilleszkedő erdőkben 10,7 százaléka míg közterületen 7 százalékuk él. Az állatok csupán 3,6 százaléka tér be gondozott kertekbe, de oda is csak akkor, ha nem elég rendes a kerítés és az áthágható számukra.

Néhány vaddisznóra sikerült jeladót telepíteni és ebből az is kiderült a kutatók számára, hogy az állatok naponta igen kis területeket tesznek meg, ami általában néhány száz méternyi, mert a búvóhelyük és a táplálékszerzési területük szinte ugyanott van.

A Pilis Parkerdő Zrt. az eredmények birtokában ajánlásokat is tesz a helyzet megoldására. Számára talán az a legfontosabb, hogy nem lehet az erdőgazdaságot felelőssé tenni minden belterületi vadkárért, így igazolódik számára a kutatás hasznossága. Természetesen több javaslatot is megfogalmazott a viszonylag újkeltű jelenség, a vaddisznók települések belterületén való magjelenésével kapcsolatosan.

Fotók: Pilisi Parkerdő Zrt.

Kertész Z István