Egy nyugállományú rendőrtiszt nyílt levele |
![]() ![]() |
2011-07-21 14:54:48 |
A személyes érintettség és egyenlőre a tehetetlen szemlélődés miatt ragadtam tollat, hogy egy kicsit más szemszögből világítsam meg a rendvédelmi dolgozók és nyugdíjasok jelenlegi körülményeit. Teszem ezt azért, mert a médiák szinte kivétel nélkül valamilyen felső sugallatra a rendőrség törvényesen nyugállományban lévő tagjait „parazitának”, „élősködőnek” titulálva görbe tükröt állít a társadalom elé.
Sajnos ezzel célt ért az akarat, mert mára a köztudatba beleégett, hogy hosszú éveken keresztül az államkasszát a szinte csak a rendvédelmi nyugdíjasok ürítették ki. Volt időszak mikor a lakossági felmérések eredményeként a tűzoltók és a rendőrök, társadalmi megítélése lényegesen kedvezőbb volt. Pedig akkor is történtek rendőri túlkapások, voltak korrupt rendőrök, előfordultak hivatali visszaélések, és mégis polgár barátiabbnak ítélte a közvélemény a Rendőrséget.
Ennek tükrében nem csoda ha annak van hírértéke, ha a testületet vagy annak tagjait valamilyen formába ki lehet kezdeni, le lehet járatni, melyre egyébként időt fáradságot nem kímélve törekszenek is a média egyes képviselői. Szaklapokon kívül nincs olyan sajtó orgánum, amely például csak nagyvonalakban ismertetné egy budapesti (pl.: VIII. kerületi) rendőr munkáját. A rendőr családján kívül tudja-e valaki, hogy mennyi lemondással, milyen körülmények között, mennyi többletmunkával, mi mindent kell eltűrnie és mindezek mellet, hogyan kell a szabályzatnak megfelelően helytállnia az év minden szakában.
Sajnos mostanra szinte minden bajnak az okozója a rendvédelmi dolgozó lett. Nyilvánvalóvá vált a rendőrök, határőrök, tűzoltók stb. számára, hogy a letöltött 25 év hivatásos szolgálati viszonyt, már senki nem ismeri el törvényes jogosultságnak. Semmibe vették a múltjukat, elvették amire mások és családjaik előtt büszkék voltak. Már én is szégyennek érzem, hogy a Határőrség - Rendőrség integrációja idején, az átszervezés során átadtam a helyem egy fiatalabb tisztnek és törvényesen korkedvezményes nyugdíjassá váltam. Természetesen a teljes nyugdíj folyósítása érdekében nyugállományba vonulásomkor naivan a nyugdíjpénztári megtakarításomat én is átutaltattam a nagy állami közösbe. Ha az új törvény szerint már nem leszek nyugdíjas, akkor visszakapom az ebben a tekintetben jogszerűtlenül elvett megtakarításom? Álláspontom szerint a hozzám hasonló helyzetben lévőket finoman fogalmazva jog és anyagi hátrány ért.
Bizony történelmi időszakot élünk, melyre nem hogy Európában de a világon sehol nincs példa. Azon országokban, ahol a jogállamiságot felelősségteljesen komolyan veszik egy törvény módosítását, alapos előkészítő munka előzi meg. Képletesen fogalmazva, a jogászok nem egy életlen bárddal, hanem apró szike finom vágásaival operálnak ügyelve a jogharmonizációra, hogy minél kisebb fájdalommal és vesztességgel járjon a beavatkozás. Ma már mindent és mindenki mást feláldozva büszke politikusaink kezdeményezésére akár néhány hónap alatt alkotmányt is módosítanak annak érdekében, hogy visszamenőlegesen elvegyék, megszüntessék többek között a rendvédelmi dolgozók törvényben rögzített, szerzett jogait. Nagyon sokan vagyunk, akik nem értik, hogy a törvény előtti egyenlőség alapelvei a nyugdíjazás tekintetében miért nem vonatkozik visszaható hatállyal, például a polgármesterek, parlamenti képviselők, illetve más prominens személyek tisztelt körére.
Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalom nagy része egyetért ezzel a jogi aktussal, sőt kis kárörvendéssel nyugtázta a médiákban elhangzottakat, de!
Bele gondolt a kárörvendők köréből valaki, hogy az a kormány, amely a saját rendőrségének ilyen határozott elszántsággal durván nekimegy a későbbiekben mi mindenre lesz képes, kikre vagy mire lenne egyáltalán tekintettel, ha a saját rendfenntartó szervét ily módon ledarálja. A kétharmados felhatalmazás nem a jogi alapelvek kiforgatásáról és azzal való visszaéléséről, hanem a szavazók nagy fokú bizalmáról szól Hölgyeim és Uraim!! Ezen tessék elgondolkodni!
Miért jó az a gazdaságnak, hogy 2012-től vissza kell adni a vállalkozási engedélyeket, nem fizetnek ezután iparűzési adót, személyi jövedelem adót, illetve egyéb járulékokat. Sajnos nem csak a vállalkozások dőlnek be ezáltal, hanem a lakás és a gépkocsi törlesztő részletek is. Ezt csak az átalakított nyugdíjból már képtelenség fedezni.
Nehéz indulatok nélkül megfogalmazni, hogy mit érez az ember mikor bizonytalanságban él. Idegesen fekszik le esténként, hajnalig álmatlanul forgolódik, azon töri a fejét, hogy mi lesz a családjával az ovis és az iskolás gyermekeivel, miből fizeti majd a törlesztő részleteket. Reggel kezdődik egy újabb gondterhelt nap, várjuk a híreket! Megint csúcsot döntött a svájci frank, jó kis mentőöv a devizahiteleseknek csak sajnos magasról dobták és a hajó már rég elment. Az hogy családok, vállalkozások mennek tönkre, senkit nem érdekel. Nincs összefogás nincs együttérzés nincs együtt gondolkodás. Még a politikai életben sem.
A tisztelt ház tagjai közül olyan ember egyéni indítványa alapján történnek törvénymódosítások, aki nevétől pár éve hangos volt a sajtó, hogy milyen szemérmetlenül nagy összegeket vett fel az országgyűlés kasszájából számla bemutatása nélkül. Vérlázító volt, de mi már azt elfelejtettük és az urnához járuló szavazók többsége újra bizalmat szavazott neki, hogy képviselje érdekeiket. Hogyan is tudná átérezni a politikus, a képviselő a választók nehéz helyzetét, tisztelet a kivételnek rég elfelejtették, hogy honnan jöttek, milyen körülmények segítették jelenlegi pozíciójukba, korábban mi mindent tettek, hogy mit is ígértek a választások előtt.
Ha én tükörbe nézek nincs mit szégyellnem.
egy nyugállományú rendőrtiszt (név és cím a szerkesztőségben) |
