Korábban nagy port vert föl két egymást követő írás, melyeket szerkesztőségünk nyilvánosságra hozott. Az első egy tudósítás volt, amely Szalontai Boldizsár jobbikos veresegyházi képviselő által beterjesztett és az önkormányzat közgyűlése által 100%-os többségben elfogadott rendeletről szólt. A másik egy civil szervezet nyílt levele volt, amely a korábban említett rendeletre reagált, szembehelyezkedve azzal.

Mindkét írásunk, (ITT) és (ITT) indulatokat generált, aminek folytatásaként az ügy végére most pont került.

Péterfalvi Attila, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, a tegnapi napon - 2012. február 21-én - történt  bejelentése szerint, azonosulva a Hírhatár álláspontjával, szintén a veresegyházi képviselő által előterjesztett és elfogadott  rendelettel szemben foglalt állást.

Engedjenek meg a kedves olvasók számunkra egy kis történeti visszatekintést, hogy a bejelentés lényegét és fontosságát megfelelőképpen érzékeltetni tudjuk.

A veresegyházi képviselő előterjesztette a következő javaslatát: azok a lakosok, akik az önkormányzat saját adónemeivel tartoznak, egy ún. adós-listára kerülnek, mely listát az önkormányzat nyilvánosságra fog hozni a saját honlapján, és a sajtóban is. A rendelet megtekinthető IDE KATTINTVA.

A Tegyünk Együtt a Gyermekszegénység Ellen Közhasznú Egyesület elnöke erre a bejelentésre reagált, az "Állítsuk meg az- alázzuk meg a szegény embert– játszmát!" című nyílt levelével, melyet szerkesztőségünk nyilvánosságra is hozott. Az elnökasszony ebben a levelében az adós-listát szégyen-listának nevezte, valamint az önkormányzat figyelmét próbálta meg felhívni bizonyos eljárási hiányosságokra, melyet az önkormányzat a lakossággal szemben elkövethet, határozottan más megoldást sürgetve.

Erre a nyílt levélre Szalontai Boldizsár (a rendelet előterjesztője) kétszer is úgy reagált, hogy számára mind a levél, mind annak jogszabályokkal alátámasztott tartalma „zűrzavaros”, ezáltal számára értelmezhetetlen. Érdemben viszont egyik olyan alkalommal sem szerette volna kommentálni a civil szervezet észrevételeit, amikor a témában szerkesztőségünk megkereste őt, kérve a nyilatkozatát. Erre alapozva aztán szerkesztőségünkkel szemben több nyilvános fórumon is lejárató kampányba kezdett, arra való hivatkozással, hogy szerkesztőségünk nem a megfelelő álláspontra helyezkedett, valamint ragaszkodva ahhoz, hogy az ő követelése értelmében a civil szervezet levelét a szerkesztő törölje le a Hírhatár portáljának tartalmi elemei közül. A képviselő a rágalmazásival egészen odáig merészkedett, hogy már magát a Hírhatár Online Lapcsoport tulajdonosának személyét támadta és támadtatta még egy helyi online újságot is felhasználva erre. A médiaetikát tanító, jelentősnek nem mondható helyi újság szerkesztője pedig egyoldalúan úgy közölte le a jobbikos képviselő álláspontját, hogy arról a másik felet, azaz a Hírhatárt meg sem kérdezte. Ugye Önök is érzik, hogy ez így nem feltétlenül etikus!

Ám, mindezek ellenére szerkesztőségünk nemcsak nem törölte oldaláról az ominózus nyílt levelet, hanem meg is védte azt, és azonosult annak tartalmával.

És milyen jól tette!

Hiszen a tegnapi napon Péterfalvi Attila – ombudsman - a televízió nyilvánossága előtt hívta fel a figyelmet arra: az önkormányzatoknak bár valóban joguk van az adósok névsorát az asztalfiókból elővenni, azt viszont kizárólag az önkormányzat épületében függeszthetik ki. Ha ezzel ellentétesen cselekszik, rontja más jóhírnévhez való jogát és törvénysértést is elkövetne, tekintettel arra, hogy az ilyen irányú cselekményével az önkormányzat vétene az adatvédelmi törvény előírásaival szemben.

Összegezve: kifejezetten tiltott cselekmény ezen adatokat nyilvánosságra hozni!

Elgondolkodtató az eset, több szempontból is. Mi is történt itt valójában? A civil észrevételt egy párt nevében nyilatkozó, önkormányzati képviselő megpróbálta semmissé tenni, latba vetve minden befolyását és a nyilvánosság erejét is. A civil szervezetet a párt nem kereste meg, - minek is kereste volna - nem kérte, hogy változtasson nyíltan vállalt álláspontján, melyben a lakosság mellett foglalt állást az elfogadott önkormányzati határozattal szemben. A civil szervezet nem tett mást, csak amit az ombudsman is hangsúlyozott tegnap: felhívta a figyelmet az eljárásban szereplő jogszabályi hiányosságokra és a jogszabályok megsértése cselekményének fennállására a döntés kivitelezésében, egyetértve a Hírhatár azonos észrevételével.

Fontos és nem hagyható szó nélkül mégsem az a tény, hogy sok önkormányzati képviselő oly formában végzi munkáját, hogy figyelmen kívül hagyja a munkájára vonatkozó törvényi és jogszabályi előírásokat. Ez azonban csak a hivatalos megközelítése az érdemi lényegnek. Hiszen ebben a történetben jelen van az emberi tényező is: a mások kárára elkövetett agresszió, egoizmus és hatalomvágy. Miért?

Agresszió – hiszen tekintet nélkül egy ember lelkére és anyagi lehetőségeire, átgázolva annak családi és magánéletén, sokszor ellehetetlenítve őt, a megkérdezése nélkül állítanák pellengérre azért, hogy agresszíven és központilag fizetésre kényszerítsék. Más lehetőséget és megoldást nem ismerve, egyedül ezt látják megfelelő útnak akaratuk beteljesüléséhez.

Egoizmus – hiszen hiába nem ismeri a vonatkozó törvényi rendelkezéseket, az ego ezt a tényt nem hajlandó tudomásul venni, inkább azt az utat választja, hogy mindenki mást megpróbál saját maga alá gyűrni, minden befolyást és kapcsolatrendszert latba vetve ezért. Az ego sohasem maradhat alul, és soha nem ismerheti be, hogy más esetleg tájékozottabb nála – ezt pedig sokszor pontosan a tudatlanság nem hagyja felismerni az ebben az "állapotban" szenvedő ember számára.

Hatalomvágy – hiszen soha, semmilyen mértékben, senki másnak nem lehet igaza. Kizárólag egy ember véleménye, egy ember álláspontja minősülhet igaznak, valónak és reálisnak. Függetlenül az eset összes körülményeitől.

Mások kárára - ez a legfájóbb pontja a történetnek. Mint a fentiekben elmesélt példa is kitűnően alátámasztja, a törvény- és rendeletalkotókat nem érdekli, hogy tulajdonképpen mit tesznek az állampolgárokkal, a lakosokkal, a családokkal, a gyermekekkel. Ami jelenleg kicsiben – egy várost érintve – zajlott, sajnos, ugyanaz a történet ismétlődik nagyban, országosan is. A szegény ember szava nem hallatszik el a döntéshozók füléig – a civileké viszont, mint a példa mutatja, annál inkább. Büszkén felvállalja szerkesztőségünk, hogy olyan lapcsoport tagjaként működhet, amelyik az elnyomott társadalmi réteg érdekei mellé is képes sok esetben helyezkedni, és ha úgy látja jónak, igenis helyt ad a civilek figyelmeztető szavának.

Kijelenthető, hogy a Hírhatár Online Lapcsoport ezzel az ombudsmani bejelentéssel – amely figyelemfelhívó cikkünk alapján is született - erkölcsi elismerésben részesült, hiszen olyan tényezőre mutattunk rá, amely széles társadalmi réteg problémáját érinti.  Szükséges levonni a történet tanulságát is: a jog- és rendeletalkotók számára tanácsos tevékenységük végzéséhez jogszabályi ismeretekkel is megfelelő mértékben felkészülni ahhoz, hogy egy esetleges törvénysértést rendelet-alkotás közben ne kövessenek el, mások kárára, a jövő vonatkozásában, ne öncélúan használják föl azt a hatalmat, amelyet a választók bizalmából kaptak.

Fotó: bankhitelek.hu