Örkény egyperceseit idéző abszurd az, amit a kormány – bizonyára a legjobb szándékkal – az egyetemista korú fiataloknak kitalált: állami kezdeményezésű mozgalmat indítana Tánckereső, párkereső címmel. A kormány célja az lenne, hogy azok a fiatalok, akiknek a munka és tanulás mellett nem jut ideje a társkeresésre, annak – a jelek szerint zenés-táncos – keretet nyújtsanak az ismerkedésre.

A fentiekre reagált az LMP, aki szerint a valósággal való minden kapcsolatát elvesztette a kormányzat, ha azt gondolja, hogy a fiatalokat állami keretekben – mint hajdan a KISZ-ben – kell megtanítani kulturáltan szórakozni, ahogyan azt Soltész Miklós államtitkár már 2011-ben beharangozta. Soltész szerint: változtatni kell a fiatalok szórakozási szokásain, segíteni kell a fiatalok kapcsolattartását is, mert sokan magányosak, nincsenek személyes kapcsolataik, nem lelnek párra.

A 25 százalékos ifjúsági munkanélküliség kiváló apropó e rendezvények megtartására, hiszen egyre többen ráérnek ismerkedni, teadélutánokra eljárni.

Még csak csodálkozni sem érdemes az ötleten, ezen rendezvények hangulata feltehetőleg még ma is mélyen él a kádár rendszerben szocializálódott, és mára vezető kormányzati szerepet vállaló egyes politikusokban, főleg azok között, akik nosztalgiával gondolnak a KISZ-es múltjukra.

Csakhogy a kormány megint szarva között kapta el a tőgyét a dolgoknak, hiszen épp a munkanélküliség a legsúlyosabb akadálya a fiatalok családalapítási kedvének. Már ha a rendezvényszervező kormányzat ehhez szeretne kedvet teremteni (?!) a Tánckereső, párkereső rendezvényekkel.

Az LMP mai közleményében megemlíti: fiatal pártként benne él abban a közegben, amelyet az EMMI államtitkára most megcéloz, szívesen felajánlja, hogy összehoz egy beszélgetést élő, hús-vér fiatalokkal, hogy közvetlenül elmondhassák az államtitkárnak, mit gondolnak ennek a mozgalomnak az életszerűségéről.