A Zsíros-hegy két részből áll, legalábbis ha a nevét vesszük alapul. Az Alsó, 424 méter magas tagja a tulajdonképpeni névadó, míg a Felső a Nagyszénás tömbjébe olvad bele, így nem is különálló hegy. Nevüket onnan kapták, hogy az 1920-as és 30-as éveket megelőzően, amikor a mesterséges fenyőültetés még nem kezdődött el, távolról teljesen olyan hatást tettek a szemlélőre, mintha hatalmas zsírkupacok lennének. Ritka, hogy egy hegy neve ilyen logikusan megmagyarázható. 

 

A már említett egykori turistaház miatt több frekventált turistautat vezettek ide, amelyek a mai napig megvannak, sőt még bővült is a hálózatuk. A teljesen benőtt romoknál ágaznak el minden égtáj felé, így a kirándulók gyakran érintik ezt a csomópontot. 

 

 

Ha turistaház nincs is, de a közvetlen szomszédban egy magánház tulajdonosa saját ingatlanán megnyitotta a Muflon itató nevű kertikocsmát. Az állatbarát helyen nyitvatartási időben az országos kék túra pecsétjét is őrzik, zárás után meg egy közeli fán helyezik el az igazoló stemplit. Így elsősorban turistákból áll a vendégsereg, de ez napszaktól is függ. Üdítők, italok mindig vannak, azonban melegételt csak rendelésre készítenek. A hely a dzsessz rajongói körében is népszerű, alkalmanként együttesek lépnek fel.

 

 

A Zsíros-hegy az országos kék jelzések mentén Hűvösvölgyből és Piliscsabáról is megközelíthető, mindkét irányt csak a hosszabb gyaloglást bíróknak ajánljuk. A Hűvösvölgy felől jövőknek a barlangokkal teli, vadregényes Remete-szurdok, míg a Piliscsabáról felérkezőknek a teljes körkilátást nyújtó, kopár Nagyszénás lehet az út legizgalmasabb része. 

 

A rövidebb sétát kedvelők vagy Nagykovácsiból, a 63-as városi busz Községháza nevű megállójától vagy a 64-es, 64A és 164-es autóbusz Solymár, Templom téri fordulójától jöhetnek ide fel a zöld sáv jeleket követve, de az előbbi esetben majdnem végig házak között, betonúton vezet a turistajelzés. 

 

Szinte végig erdős környezetben jöhetnek azok, akik a Hűvösvölgyből a meghosszabbított 157-es autóbusszal a Kerekhegyi-telepi végállomásig utaznak. A telep középső utcáján végigmenve az erdőhatárnál balra fordulnak egy jelzetlen úton, amely csakhamar bevezet a sárga sáv jelzésbe, annak éppen a hegyes kanyarulatába. A jelzés jobb oldali ágát követve nemsokára az országos kék jelzésű úttal találkozunk és onnan a két jel együttesen vezet fel a Zsíros-hegyre. 

 

Budaligetről, a 157A jelzésű busz végállomásától meg a kék kereszt jelek vezetnek fel az előbb említett országos kék jelzésig, ebben az esetben végig erdőben haladhatunk! Akik az erős kapaszkodótól sem riadnak vissza, azok a sárga sáv jelzésen Pilisszentivánról az Antónia árokban kapaszkodhatnak fel a Zsíros-hegy platójára. A sok idevezető útvonal azt is lehetővé teszi, hogy szinte számtalan variációban használhassuk ezeket fel- és lemenetben.

 

A fő látványosság azonban a hegy egyik északra kiugró nyúlványáról, a Felsenbergről nyíló kilátás. Ide a már említett útcsomópontból egy előbb jobbra, majd balra kanyarodó, mindössze néhány száz méteres kék háromszög jelzés vezet ki. 

 

 

Ebből a közepe táján jobbra ismét kiágazik egy jelzés, a kék emlékmű-jel, amely a közeli Klauzál István kilátóhoz vezet, de ez mára teljesen be van nőve és csak az egykor ide emelt kőoszlop látható. A névadója a Magyar Turista Egyesület Pénteki asztaltársaságának volt a megalapítója.

 

 

A már említett felsenbergi gerincről igen tág kilátás nyílik a Pilisre és azon túl a Visegrádi-hegységre, de látszik a Gerecse keleti sarka és az innen igen markáns hegytömb-oldalát mutató Nagyszénás is. Szemben a legmagasabb, kisé koporsóra emlékeztető hegy a kilátótoronnyal a 757 méteres Pilis-tető, amely nem csak a Pilisnek, hanem az egész Dunántúli-középhegységnek is a legmagasabb pontja. Mögötte a Dobogókő tűnik fel, jobb időben a nagyobb üdülők teteje is idelátszik.

 

A már említett erdősítés óta nem volt itt kilátás, azonban körülbelül másfél évtizede a környéken álló fenyveseket rendszeresen felgyújtogatták valakik és egy esetben erről a gerincről teljesen leégtek a fák. Bár a gyújtogatókat minden valószínűség szerint a fenyők elleni „küzdelem” vezérelhette, akaratuk ellenére az ilyen módon megnyíló, igen pompás kilátás miatt ma jóval többen rándulnak ide, mint korábban.

 

 

Földi Lóránt fotóin is jól láthatók, hogy a fenyvesek milyen szépen illeszkednek itt a tájba, tehát kár lenne ezeket holmi „természetvédelmi” elvek okán mindenhonnan kiirtani!

 

Fotó: Földi Lóránt és Muflon itató

Kertész Z István