A Budai-hegység külső részének jó nagy területére évtizedekig tilos volt az egyszerű halandóknak, a turistáknak bemerészkedniük. Hol koronauradalmi erdőként csakis a tehetősek vadászati szenvedélyének volt alárendelve, hol meg az „elvtársak” cinikus nevű „Állami vadvédelmi területe” címen volt elkerítve.

Az 1940-es évek második felében és szakaszosan az 1950-es és 60-as években időnként némi engedményeket tett az éppen regnáló hatalom, volt, hogy még turistajelzéseket is felfesthettek, de alapjában a kirándulók elől egészen az 1980-as évekig zárt zóna maradt. Így a turisták kényelmét szolgáló berendezések sem létesültek errefelé, csupán néhány kunyhó jelentette a civilizációt.

Persze ezek is a vadászoknak létesültek, esetleg az erdőőröknek, de nem a turistáknak. Azért, ha valaki bejutott a területre, rossz idő esetén igénybe vette ezeket. Most három kunyhóról szólunk részletesebben.

A Cseresznyés völgyi, fából épült de fűthető kunyhónak már csak a helye található meg, egy kis lapos rész van bemélyítve a völgyet határoló egyik hegyoldalban.

Innen nem messze az Éles-kő gerincén áll a korábbi nevén Ilonka lak, ma Ilona lak. Az egyszerű, téglafalas nyitott kunyhót körülbelül húsz éve a helyi erdészet átépítette és jelentősen kibővítette.

A mai épület ajtajának két oldalán szándékosan meghagyták az eredeti téglafelület egy-egy részét. A kunyhó belülről emeletes, alul az egyszerű de modern konyha, míg felül a fekhelyek vannak. Sajnos közfunkciót nem lát el pedig egyre többen látogatnak el errefelé, noha jelzett turistaút nem vezet ide.

A Nagy-Kopasz-hegy nyugati oldalában, a csemetekertnél lévő réges-régi gerenda kunyhót tavaly döntötték le ismeretlenek. Bár a kis építmény már nagyon rossz állapotban volt, kellő akarat esetén helyre lehetett volna hozni.

Azért lenne fontos néhány építmény ezen a vidéken is a turistáknak, mert eső, vihar esetén több mint száz négyzetkilométeres erdős területen semmiféle menedéket nem találni.

Kertész Z István/képek a szerző gyűjteményéből