|
|
|
Tweet |
|
|
|
Elsőként, 90 éve, a Zsíros-hegyen lévő, de - ki tudja, milyen okból kifolyólag - nagyszénásinak nevezett Putz-majorban létesült menedékház egy már meglévő épületben. Ez volt a széles nagy környék első turista-hajléka, amelyet a Magyar Turista Egyesület (MTE) Sasok osztálya létesített. Az épület tulajdonosa, özvegy Putz Jánosné még 1923-ban egy lakószobáját ajánlotta fel teljesen ingyenesen a turistaegyesület részére. Később további három szobát rendeztek be a Sasok tagjai. Az ünnepélyes felavatásra 1925 július 19-én került sor. Külön kék színű turistajelzést is vezettek ide a hűvösvölgyi villamos-végállomástól. Konyha vagy éttermi kiszolgálás nem volt, elsősorban a hétvégi kirándulások szálláshelyéül működött a ház amelyet hangulatosan, Sas-otthonnak neveztek el.
A közismert Zsíros-hegyi turistaházat az MTE Pénteki asztaltársasága 1928-ra készítette el, a hivatalos átadására a következő év koratavaszán került sor. Ez az annak idején már korszerűnek számító épület kielégített minden igényt, még fotó-kamra, sí-viaszoló-helyiség is volt benne és természetesen étterem, vendéglői kiszolgálással. Az emeletes ház annyira népszerű lett, hogy nemsokára bővíteni kellett.
A házzal szemben 1936. június 7-én avatták fel az „Otthon” nevű épületet, amelyben közös teremben, emeletes ágyakon összesen 70-enen fértek el. A tömegszállást azonban igen mérsékelt árakon lehetett igénybe venni: a turisták éjszakánként fél pengőt, míg a cserkészek 40 fillért fizettek érte. A kiszolgálást, ételt, italt és a vizet a főépület szolgáltatta. Ezzel egyidejűleg a fő épületben a nagyobb szobákból két-három ágyas helyiségeket alakítottak ki, hogy a hosszabb időt fenntöltő, vagy igényesebb vendégek komfortérzetét növeljék. Jóval később, az 1950-es években az „Otthon” befogadóképességét 32-35 főre csökkentették, hogy elfogadhatóbb körülményeket teremtsenek a főépülethez viszonyítva, mert ekkor már egységáras volt Magyarországon a turistaházi szállásdíj.
Lejjebb, a hegy oldalában a már 1936-ban részben utcai ruhában is bejárható Solymári Ördöglyuk barlang vezetővel volt látogatható. Alatta a kőfejtő háromszobás őrházát a Budapesti Turista Egyesület Alpin Osztálya kezelte, és a turisták és a barlangászok bázisának alakította át. Még italokat is lehetett kapni, sőt, időszakonként egyszerűbb ételeket is kínáltak. Aki a barlang nehezebben hozzáférhető részeibe is le akart jutni, az itt öltözhetett át kopottabb ruhájába, sőt lámpát is kölcsönözhetett.
A Zsíros-hegyi főépület azonban egyre látogatottabb lett, konyhája és annak mérsékelt árai messzeföldön keresetté tették az éttermét. Még hétköznap is volt igény meleg ételre, így a konyha folyamatosan üzemelhetett. Például az 1950-es években a Nagykovácsiban dolgozó bányászok sokszor gyalog mentek haza Pilisszentivánra, Pilisvörösvárra, útközben a hegyi menedékházban zónapörköltet nokedlivel ettek és sört ittak hozzá. Jóval későbbi történet, az 1970-es évekbeli, hogy a gondnok fiatal lányának szombat-vasárnap egész nap a konyhán kellett rántott-húst sütögetnie és estére annyira beleivódott ennek szaga a hajába, hogy sose tudott elmenni randevúra. Ennyire népszerű volt az étterem, és a fővároshoz viszonylag közeli olcsó szálláshely is rendszerint megtelt.
Először a Köjál akasztotta meg a folyamatos működést a közegészségügyi hiányosságok miatt. Az igazi baj azonban az volt, hogy a turistaházakat az állam kiadta a kezéből és legtöbbjüket vendéglátóipari vállalatoknak játszotta át, amelyek csak a hasznot lesték és szinte semmit nem invesztáltak a létesítményekbe. Így lassan de biztosan tönkrementek, köztük a Zsíros-hegyi turistaház és a háború után hozzácsatolt cserkészotthon is. Romos állapotában még egy TV-filmet forgattak benne.
Ma már csak a növényekkel benőtt romjai vannak meg a főépületnek, míg az Otthonnak csak az alapja. A Sas-otthon és a solymári barlangház már a II. világháború előtt megszűnt működni, ezért is emlékeznek rájuk olyan kevesen. A közelben lévő, szintén tönkretett Nagyszénási menedékházról külön cikkben emlékezünk meg.
Archív képek a szerző gyűjteményéből, mai fotók: Rácz Anett Kertész Z István
|
|
|
|