|
|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
Három éve, hogy egy több mint százfős - aktív életkorú, magyarországi rokkantakból álló - perközösség beadványa ott hevert a strasbourgi bírák asztalán. A perközösség kb. 20 tagja még 2015 nyarán megkapta az ítéletet. Válogatás nélkül utasították el őket, közülük olyanokat is, akiknek sok millió forintos kára keletkezett. Akkor ezt a döntést kapták kézhez az elutasított betegek:
 Ezt követően hosszú szünet következett, majd 2016. februárban folytatódott az elutasítások sorozata. A többi betegről is megszületett a döntés még 2015. június elején, de adminisztrációs hibára hivatkozva csak 2016. február közepén kapták kézhez a betegek az elutasító végzést.
 A botrányos elutasító döntés pikantériája, hogy a strasbourgi bírák egy magányosan perlő beteg, a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz forduló aktív életkorú magyarországi rokkant esetében kedvezően döntöttek már. Első fokon kártérítésre ítélték a magyar államot, de a döntést az állam megfellebbezte még 2015. júniusban.
A Népszabadság 2015. februárban írt erről az esetről: „Először azt kifogásolták, hogy az asszony nem merítette ki az összes hazai jogorvoslati lehetőséget – miért tette volna, hiszen a bíróság nem írhat felül egy lelketlen szabályt –, másodjára meg a panasz benyújtására rendelkezésre álló hat hónapos határidő túllépésére hivatkoztak.” A magyar állam a döntés ellen fellebbezett, és a Strasbourgi Emberjogi Bíróság nagy-kamarájához került az ügy. A sajtó azt írta akkor, hogy még 2015. évben megszülethet a döntés, az viszont még ma sem született meg.
Furcsa ez a kijelentés is az ügyben: „Úgy ítélték meg, hogy Nagynét megfosztották a rokkant-nyugdíjától, holott az ésszerű és arányos csökkentés jobb megoldás lett volna." Attól függ, hogy kinek mit jelent a tudatában az „ésszerű és arányos csökkentés”. Ugyanis itt olyan emberekről van szó, akik a szolgálati idő, a társadalombiztosítási kockázat és a súlyos betegségeik alapján megszerezték a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot. Ettől fosztotta meg őket súlyos betegen a magyar állam, de nem is akárhogyan! Úgy, hogy visszamenőlegesen vették el tőlük a rokkantságban eltöltött évek teljes időtartamára vonatkozóan a nyugdíjhoz jogfolytonos éveket.
A rokkantak nagyon örültek annak a hírnek, hogy a magányosan pereskedő sorstársuknak első fokon kártérítést ítéltek, és reménykedtek abban, hogy a nagy-kamara döntése is pozitív lehet majd az ő ügyében. Most, hogy a több mint százfős hasonló sorsú perközösségi tagok ügyét „elkaszálták” Strasbourgban, kíváncsian várják a fejleményeket: mi lesz a magányosan Strasbourgi Bírósághoz forduló rokkant asszony sorsa. Ha ez a rokkant asszony győzni fog, akkor a több mint százfős perközösségi tagnak is győzni kellett volna, hiszen vannak közöttük sokan, akiket a felülvizsgálatokon jogtalanul minősítettek vissza, milliós összegű károkkal.
Viszont, ha a nagy-kamara a rokkant asszonyt pervesztesnek ítéli, akkor a Strasbourgi Bíróság bebizonyítja, hogy teljesen alkalmatlan az effajta döntések meghozatalára, ugyanis önmagával szemben döntene, ha ugyanabban a kérdésben egyszer pozitívan, máskor viszont negatívan döntene.
Az már körvonalazódni látszik, hogy valami nagyon bűzlik ott a Strasbourgi Emberjogi Bíróságon. Ugyanis, a „magányosan” pereskedő rokkant asszonynak, annak ellenére ítéltek kártérítést első fokon, hogy ő sem merítette ki a hazai jogorvoslatot. Viszont a több mint százfős perközösségnél erre való hivatkozással utasították el a panaszosok beadványát. A rokkantak megjegyezték azonban azt a fontos tényt, hogy Magyarországon szinte képtelenség kimeríteni a legfelsőbb jogorvoslati utat, ugyanis csak nagyon súlyos jogsértést bizonyítva lehet eljutni a legfelsőbb bíróságig, a Kúriához is.
Érdekvédő szervezetként jogászokkal, ügyvédekkel is napi kapcsolatban állnak. Elmondták az ügyvédek, hogy 100 esetből jó, ha egy rokkant győzelemre tudja vinni a pert. Viszont a Kúriához csak ügyvéd által készített beadvánnyal fordulhatnak, ami egy rokkant számára felér egy kisebb vagyonnal. A rokkantsági nyugdíjuktól megfosztott betegek a segélyes rokkant-pénzekből képtelenek az ügyvédi kiadásokat fedezni. Az ügyvédek többsége el sem vállalja az ilyen jellegű ügyeket: az állammal szembefordulva nem ér annyit a rokkantak ügye, hogy esetleg bezárják az ügyvédi irodájukat.
Ebben az országban mindenki fél, még az ügyvédek is. Nyíltan nem merik kimondani a hozzájuk forduló betegeknek, hogy miért nem vállalják az ügyüket, inkább a magas költségekkel riogatják a rokkantakat, ha azok jogorvoslati segítséget szeretnének kérni. Mihez van joga ma egy aktív életkorú rokkantnak? A halálhoz? Igen, csak ahhoz! Az élethez nincs joga, ha Magyarországon él! A családok életét is nyomorba dönti a rokkantak ellen hozott törvénykezés, mert a család kötelessége a róluk való gondoskodás az alaptörvény és a szociális törvény szerint.
Miközben a rokkantak a magyar államnak fizették be átlag 33 éven át a járulékokat, ezért cserébe halált osztanak rájuk a róluk való gondoskodás helyett. Hogyan meríthetnék ki a hazai jogorvoslati utat, amikor az tele van buktatókkal? A jogszabályi jogsértésekre való hivatkozással mehetnének csak a Kúriához? A törvényeket a legmagasabb szinten az országgyűlés hozza meg. A magyarországi aktív életkorú rokkantak elleni halálos ítéletet is az országgyűlési képviselők döntése, szavazata alapján hozták meg! Ők nyomták meg a szavazógombot a gyilkos rokkant-törvényre, melyet csak végre kell hajtani a nagybeteg emberek ellen.
Itt a lista, hogy kik szavazták meg ezt a „gyilkos” törvényt, de azt is tudjuk, hogy ki írta alá ezt a gyilkos törvényt, mely életben maradási esélyt sem ad az aktív életkorú rokkantak számára: itt a név szerinti szavazás.
Itt van a 2010. évi Fidesz választási kampányarca nyugdíjügyben: aki 2010-ben nyugdíjas volt, annak erre a nyugdíjgarancia levél szelvényre hívták fel a figyelmét. Ha nem ugyanazt az összegű nyugdíjat kapja, mint akkor, hanem kevesebbet, akkor azonnal a garancia levéllel reklamáljon! Igen? A rokkantak hol reklamáljanak, ha kifosztották, emberi jogaikban megalázták és halálra ítélték őket? Hol és kinél reklamálhatnak, ha ugyanaz az ember, (volt) köztársasági elnökként nem kegyelmezett nekik és aláírta a halálos törvényt a rokkantról?
 Miféle nyugdíjgarancia ez a 2010-ben rokkantsági nyugdíjellátottak részére? Hol a garancia az életben maradásukra? A Strasbourgi Bíróság meg azon lovagol, hogy kimerítették-e a kimeríthetetlen jogorvoslatukat.
|
|
|
|
|
|