|
|
|
Tweet |
|
|
|
A magyar nyugdíjas társadalom egyként követeli, hogy azonnal szüntessék meg - ha másként nem megy, hát nemzetközi szakjogászok segítségével - az elavult államközi szociális egyezményt, melynek lehetőségével élve az ukrán nyugdíjasok tömegesen lépik át a magyar határt egy-egy napra, hogy egy - akár fiktív – lakcímbejelentéssel magyar nyugdíjat igényeljenek. Visszavonulva ukrajnai otthonukban, jót kacaghatnak azon, hogy mekkora balekok vagyunk mi, magyarok.
Nagyokat nevethetnek azon, hogy megcsapolhatják a magyar nyugdíjkasszát úgy, hogy ide egy napot sem dolgoztak, járulékot sosem fizettek, mégis tízszer nagyobb nyugdíjuk lehet, mint Ukrajnában. Az ajándék magyar nyugdíjból otthon egy egész ukrán család vígan élhet, miközben itt megfagynak, vagy éhen halnak azok a magyarországi nyugdíjasok és aktív életkorú rokkantak, akik felépítették hajdanán ezt az országot. Őket megfosztották a rokkantsági nyugdíjuktól és segélyes pénzeken tengődnek átlag 33 évi járulékfizetés után, félholtan is.
Többször is írtunk már arról, hogy hogyan lehetséges a hihetetlen, hogy az ukrán nyugdíjasok Magyarországon igénylik a járadékot. Elég egy fiktív magyarországi lakcím is ahhoz, hogy az ukrán nyugdíjas átjöjjön Magyarországra egy ukrán nyugdíjintézeti igazolással, hogy ott örökre lemondott a havi 1200-2400 hrivnya (12000-24000 forintnak megfelelő) ukrán nyugdíjról, helyette az átlag 120 ezer Ft/fő/hó összegű nyugdíjakat vigye innen haza a magyar adófizetők pénzéből.
A rokkantsági nyugdíjrendszer átalakításakor a magyar aktív életkorú rokkantakat csalóknak bélyegezték, költségvetési csalással vádolták meg őket. Azóta kiderült, hogy dehogy csalók az aktív életkorú rokkantak, csupán áldozatok.
Az ukrán nyugdíjasokat, akik magyar nyugdíjat vesznek fel, nem ellenőrzi 53 éve senki. Ki itt a költségvetési csaló? A magyar rokkant, aki itt él életvitelszerűen, innen el sem menekülhet EU-s állampolgárként, súlyos betegként, vagy az egy napra nyugdíjturistaként idelátogató ukrán nyugdíjas?
Az államközi egyezmény mindig magasabb rendű, mint egy belső törvény, így aztán a magyarországi rokkantak már azt is sejtik, hogy míg ők csak segélyes kis rokkantpénzeket kapnak egy élet munkája után megalázottan, addig akár az is előfordulhat, hogy a Magyarországra nyugdíjturistaként idelátogató ukrán rokkantak Magyarországtól rokkantsági nyugdíjat kapnak. Az igénylőlap szerint a 2011. évi CXCI. (XII.29.) törvényhez kapcsolódva a magyar megváltozott munkaképességű személyek csak segélyes rehabilitációs és rokkantellátást kapnak, míg az ukrán nyugdíjasok, ha Magyarországon a rokkantságuk után ellátást kérnek, azok viszont rokkantsági nyugdíjat.
Ha ez igaz, akkor az már minden képzeletet felülmúl, amit a magyar kormány tesz a bennszülött rokkantjaival szemben. Azokat segélyeken tengeti egy élet munkája után, az ukrán rokkantakat meg rokkantsági nyugdíjban részesíti? Miféle politikai akarat ez? Főleg úgy, hogy mindez az „ajándék nyugdíj” az ukránoknak ingyen jár, a magyar dolgozókat és rokkantakat meg azzal riogatják naponta, hogy nekik már nyugdíjuk sem lesz, ha nem takarékoskodnak a nyugdíjas éveikre.
Miért nem ellenőrzi kiemelten a NAV az effajta „költségvetési csalásokat”? A magyarországi lakcímmel rendelkező ukrán nyugdíjasokat futni hagyja az ingyen magyar nyugdíjakkal, miközben lecsalózza az országépítésbe belerokkant magyar embereket.
Nem létezik, hogy nincs megoldás. Nemzetközi szakjogászoknak kellene dolgozniuk az ügyön, hogy a megszűnt Szovjetunió (CCCP) utódállamaival fel lehessen bontani ezt a Magyarország számára rendkívül káros szerződést, mely nyomorba döntheti az országot, ha nem lépünk azonnal! Ha a magyar járulékfizetők megelégelik ezt, ami itt folyik, és elhagyják az országot külföldre menekülve, akkor a magyar nyugdíjasok hoppon maradhatnak. Már csak azért is, mert a magyar nyugdíjkasszánál nem a magyar nyugdíjasoké az elsőbbség, hanem az ukránoké, akiknek kötelesek vagyunk nyugdíjat fizetni.
Miért? Azért, mert a nemzetközi szerződésen alapuló ellátást minden körülmények között biztosítani kell az államközi szerződés alapján. Így az első az ukrán nyugdíjas, aki Magyarországon nyugdíjat akar igényelni és jogosult arra a feltételek alapján. A Magyarországon dolgozó és járulékot fizető nyugdíjas számára pedig nincs már TB garancia sem.
Ez nem költségvetési csalás, hogy kirabolják a magyar nyugdíjkasszát? Ez ellen a szabadrablás ellen miért nem tiltakozik a kormányunk? Miért nem képes Magyarország kormánya a ránk nézve rendkívül káros magyar-orosz államközi szerződést megszüntetni végre? Az adófizetők egészen biztosan nem arra szavaznának, hogy még kb. 20 millió ukrán nyugdíjast is tartsunk el a saját szüleinken, nagyszüleinken kívül! Ugyanis a 45,6 millió ukrán lakos kb. 40%-a már nyugdíjas, mert az 50-60-as években egy családban 8-10 gyermek is született.
Hiányzik ez nekünk, a 10 milliós kis Magyarországnak, hogy agyonnyomjanak minket az ukrán nyugdíjasok? Ha csak fiktív lakcímük van, nem is itt élnek életvitelszerűen, hanem hazamennek a magyar nyugdíjuk megigénylése után és Ukrajnában élnek tovább, akkor csak kiüríteni járnak ide a magyar nyugdíjkasszát. Mi meg ebbe beledöglünk?
Mi lesz, ha a fiatal adófizetőink megelégelik ezt a „ukrán nyugdíjas búcsújárást”? Mi lesz, ha a fiatal adófizetőink kereket oldanak a hatalmas terhek elől, hogy nem csak a szüleiket, nagyszüleiket, gyerekeiket kell eltartani, hanem még a magyar nyugdíjakért sorban álló ukrán nyugdíjasokat is? Akár mind a 20 millióan is idejöhetnek sorba állni, ha kedvük szottyan.
Az adófizetőink miért nem kiáltanak népszavazásért az ügyben? Miért nem szavazunk arról, hogy azonnal szüntessék meg ezt az 1962. 12. 20-án aláírt magyar-orosz államközi egyezményt?
A kormány nem mond igazat, amikor azt mondja, elenyésző az igénylők száma, csak 5000 körül van. 2012-ben azt mondta, csupán ezer fő. Évente annyi volt addig, de amióta eszkalálódott a helyzet, egész üzletág szakosodott az ukrán nyugdíjas invázióra és már 2014-ben a december 5-i magyar állampolgársági népszavazás kapcsán is 5500 fő igényelt magyar nyugdíjat hazánkban. Azóta évente 110%-kal emelkedik az igénylők száma.
Napjainkban éves szinten több tízmilliárd forintot fizetünk ki a semmiért, azoknak, akik sosem dolgoztak itt egy napot sem. Aki meg itt dolgozott, mint a rokkant, azt belökik az árokba, mert éhen hal a segélyes rokkantpénzből.
|
|
|
|