A német, génmódosított élelmiszerek előállításával és forgalmazásával foglalkozó óriáscég a tegnapi napon közölte, kivonul Európából. Szintén január 16-ára datálható itthon a Darányi-terv szerinti vidékfejlesztés startjának bejelentése, amelynek bemutatásán a kormányfő elmondta, nem engedhetjük a „génpiszkált anyagokat” a földjeinkbe.

Szemlézve a mostanában történteket, gondoltam, ránézek, amúgy csak kíváncsiságból arra a weblapra, ami évekkel ezelőtt, de a mai napon történteket idézi, néhol valóságos történelmi morzsákkal szolgálva minket és ezzel jelentősen gyarapítva ismereteinket. Ugyan nem az elsők között találtam az eseményt, ami felkeltette a figyelmemet, de kitartóan keresgéltem a régmúltban, hátha valami fontos, érdekes esemény évfordulójára bukkanok, ami megemlékezést érdemel. Az eredmény meglett, a bejegyzés szerint 1775.01.17-én, tehát pontosan 237 évvel ezelőtt boszorkányégetést hajtottak végre Lengyelországban. Az „áldozatok” pedig azok a helyi asszonyok voltak, akiket felelősnek tartottak a mezőgazdasági munkálatok eredményeként született termények minőségének romlásáért.

Mint arról egy tegnapi cikkben lapunk is beszámolt, a természetvédők örömére a BSAF, mely 2010-ben kezdte az őskontinensen a génmódosított burgonyája forgalmazását, úgy döntött, nem kíván többé jelen lenni Európában. A Magyar Természetvédők Szövetségének képviseletében Fridrich Róbert a következőképpen véleményezte a géntechnológiai cég közleményét: „Nagyszerű nap ez, mely megnyitja az utat az Unió előtt, hogy Európa egy zöldebb és a közvélemény számára is elfogadhatóbb mezőgazdaság felé mozduljon el.” Ahogy az emlegetett cikk elmondja, az a cég fordított most hátat Európának, amely növényeinek termesztését két évvel ezelőtt (az lenne csak furcsa véletlen, hogy pont a mai napon) hazánk, Ausztria, Luxemburg, majd éppen valamivel később Franciaország és Lengyelország is betiltotta. A nem túl jó minőségű termékek jelenléte ellen tehát a lengyelek két éve is tiltakoztak, ahogy régen, csak kevésbé drasztikus módon.

Most már abszolút hazai vizeken evezve nézzük, miről is szól a tegnap bemutatott Darányi terv?

Lényegében arról, hogy a magyar asztalokat igenis magyar élelmiszerekkel terítsük meg! Állítólag van példa olyan hazai üzletláncra, amely kizárólag magyar termékeket forgalmaz. Ha így van, akkor azt mindenképpen becsülni kell és követni a mintáját.

Hányszor láttunk a szupermarketek sorai közt szemlélődve óriás paradicsomot, paprikát?...  - és lehet, hogy kosárba is tettük, mert olyan kifogástalanul szép. Hazamentünk, örültünk a jól sikerült bevásárlásnak és nekiláttunk a lakomának, mert mielőbb meg kell kóstolni a gyönyörű, friss zöldséget. Az íze talán még nagyobb meglepetést szerezhetett, mint a külleme… semmi… víz…

Hányszor tekintett ránk az alma, körte… akármi csomagolásáról a származást jelző címke, rajta egy felirattal, amit olvasva biztosan nem az a szó hagyta el a szánkat, hogy „Magyarország”. Pedig – ha emlékszünk – történelemkönyveink hasábjai bizony azt mondták, hogy eredendően mezőgazdaságra építettünk. Csak mi is városiasodtunk, mint sokan mások.

Én egy kis falun nőttem fel és jól emlékszem a kertben termelt eper, cukorborsó, répa és egyebek zamatára. Ma pedig, egy jó ideje már városiként, jól megfontolom, hogy mit vegyek le az üzletek polcairól (most nem elsősorban a termékek árára gondolok, mint választást befolyásoló tényezőre.)

A miniszterelnök azt mondta, a Darányi-terv célja a „megőrzés, megújítás, minőség” hármasának betartása a mezőgazdaságban; ezúton továbblépve fejlődhetünk. Vagyis megint használatba kell venni a természeti kincseinket, újra kell éleszteni és meg kell őrizni őseink hagyományit és meg kell újítani a vidék fogalmát, amely ma a köztudatban él. Így megteremthetjük a minőségi élet feltételeit és a fejlődő vidék szinte törvényszerűen magával fogja rántani a várost. Orbán Viktor hozzátette, „a külföldről ideáramló silány kacatokat, az élelmiszer-ipari hulladékdömpinget” pedig el kell utasítani, mert az „emberhez méltatlan szinten tart.”

. Egyszer mindannyian „elmegyünk”, de azt gondolom, egyáltalán nem mindegy, hogy mikor és hogyan. A két évszázaddal ezelőtti lengyel példa mai szemmel nézve borzasztónak tűnik. Akkor az asszonyokat a silány minőségű termény miatt boszorkánysággal vádolták és kivégezték. Jelenleg ez már nem bevett gyakorlat. Viszont többségében egyáltalán nem az egészségességről híresek a termékek, amit napi szinten magunkhoz veszünk. Gondoljunk csak utána! Biztos halál mindkettő, csak utóbbi egy picit várat magára.

Persze, a biofogyasztás jó lenne, de nem engedhetjük meg magunknak. Nyúljunk vissza a gyökerekhez és termeljünk, ha vannak kertjeink! Ezt viszont megtehetjük. Az állam pedig (állítólag) segíteni fogja a gazdákat a fölhöz jutásban, támogatja majd a helyben maradásukat, az élelmiszerek helyi szinten történő előállítását, feldolgozását és forgalomba bocsátását is.

„Mindenki szép, hosszú életről álmodik” – idézem fentebbről az elképzelésem. A jelenlegi kormány úgyszintén. Egyelőre fikció viszont a Darányi-terv is. Na meg szép is, álom is… szó se róla. Orbán Viktor szavaival élek ismét: a róka soha nem mondja egyenesen, hogy kéri a sajtot a szánkból.

Nos, mi leszel, ha nagy leszel, Darányi-terv?

Sz.A.