Tisztelt Matolcsi György!

Január 27-én Ön, a költségvetési bizottság meghallgatásán megmondta a tutit!

A kételkedő olvasóknak, saját példámon szeretném bemutatni, hogy igenis meg lehet élni havi 47 ezer forintból! Önnek, e tárgykörben tett kinyilatkoztatása az utolsó szóig igaz! Én pont ennyit, havi nettó 47 ezer forintot keresek!

Nézzük, hogyan osztom be.

Jómagam, akinek korábban különböző tartozása keletkezett - felelőtlen költekezéseimből adódóan: víz, gáz, villany, szemét és kommunális költségek terén - rendeztem abból az összegből, amit kézhez kaptam az elveszett nyugdíj-megtakarítás reálhozamából. Ettől fogva szabad emberré váltam és úgy döntöttem, megtagadom a bűnös fogyasztói társadalmat, jómagam ezentúl nem akarok ehhez a csoporthoz tartozni!
 
December elején költöztem új otthonomba, a gödöllői dombság erdeiben fellelhető szélcsendes zugba.

A kalyibában otthonosan berendezkedtem. Hamarosan felkerestek azok, akiknek korábban tartoztam, hogy újból van lehetőség az általuk biztosított szolgáltatás igénybevételére. Ezt határozottan elhárítottam annál is inkább, mert az új bekötéssel és a komfort visszaállításával járó költségek számításaim szerint, legkevesebb 15 ezer forint kiadással jártak volna, a szolgáltatások teljes mellőzésével ugyanennyit takarítottam meg.

A korábban rendszeresen megvásárolt mosó és tisztítóvegyszerek elhagyásával szintén nagyobb összeget tudtam megtakarítani. Ezek beszerzése értelmetlen kiadás lett volna, - lévén tél – a lakóhelyem közelében csordogáló, romantikus csermely amúgy is befagyott. A csekély környezetszennyezéssel járó, nem számottevő gönceim kimosása, az erős fagy miatt teljesen ellehetetlenült, de lévén környezettudatos zölderdei lakos, ezt nagyon nem is bánom, viszont 6 ezer forintot ezzel is megtakarítottam.

Csakhogy a fagyos idő miatt váratlan kiadásom keletkezett, 2 ezer forintért kénytelen voltam palackos vizet beszerezni!

Családomat, gyermekeimet elmartam magamtól, a továbbiakban nem kívánatos személyeknek (persona non grata) tekintem őket a kalyibámban. Amúgy is nagyon zavart a folyamatos evés-ivás, amit nálam műveltek. A korábban általam eltartottak számának nullára csökkenéséből szintén egy jelentős, pontosan 17 ezer forint kiadást takarítottam meg.

Jó magam étkezésére sokat nem költök, mohán, zuzmón, vasárnap és ünnepnapokon kökénylevesen élek. Szükséges folyadék gyanánt, a hó vége felé, jégcsapból nyert friss vizet is fogyasztok.

A korábbi zsíros és nehéz étkek: kocsonya, töltött káposzta, bejgli, stb.-  meggondolatlan és rendszeres fogyasztásának mellőzésével - ami ráadásul még az egészségemet is kikezdte - jócskán tudok spórolni, a fenti étkek és a koleszterin gyógyszer együttes elhagyásával, írd és mond, 11 ezer forintot!

Tisztelt Miniszter Úr!

Ma, január végén írom Önnek ezt a levelet és megerősítem, hogy gondolatai helyesek még akkor is, ha mások számára ez cinikusnak tűnt, például a bizottsági meghallgatáson jelenlevő Szekeres Imrének.

Igen, én magam igazolom, hogy a sörösüvegek gyűjtéséből származó havi bevételemből, ami pontosan megegyezik az Ön által kinyilatkoztatott összeggel (47ezer forint) jól megélek. Sőt! Bármennyire hihetetlen, még 45 ezer forint megtakarításom is keletkezett!

Vannak terveim is!

Gondolkodom azon - józan, példamutató életvitelem eredményét: megtakarításomat, az első szép tavaszi napon kiviszem egy bécsi bankba, mert úgy hallom itthon a forint- árfolyam terén bizonytalan piaci viszonyok uralkodnak.

Remélem, hamarosan újra járhatók lesznek a most még jeges, fagyott, hó-fúvásos erdei utak és végre útra kelhetek!

Miniszter Úr! Tisztelem  Önt azért amit értünk tesz!  Bizottsági meghallgatása során engem meggyőzött – tehát igenis meg lehet élni 47 ezer forintból (lásd a fentieket). Egyetértek törekvésével, hogy ez részben tudatos szemléletváltással, a jelenleg fennálló léha fogyasztói szokások teljes megváltoztatásával érhető el.

Továbbá, emelem kalapom, hogy eddig megszorítások nélkül jutatott engem a boldogulás útjára.

Remete-Vég Béla
(Név és cím a szerkesztőségben)