A Hírhatár szerkesztőségéhez most érkezett a Magyar Szociális Fórum (MSZF) „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoporttól egy hozzászólás, amit a hétvégén közölt és nagy port felvert ”Import nyugdíjasok viszik a magyar TB kasszát” című írásunkhoz küldtek.

Írásukban kifejtik véleményüket a cikkünkben megfogalmazottakkal kapcsolatban, hangot adva kritikai véleményüknek azért, amit a kormány a nyuggerekkel tesz/ellenük művel.

A rokkantak jogait védő csoport hozzánk küldött levelét teljes terjedelemben közreadjuk:

MSZF, Budapest 2012. október 24.

Az elkövetkezendő évtizedekben hatalmas kihívás előtt áll az ország. A „Ratkó korszak” gyermekei 15 éven belül duplájára növelik a nyugdíjas korúak táborát. Hogyan lesz finanszírozható így a nyugdíjkassza – miközben a járulékfizetők nagy számban külföldön vállalnak munkát, e közben felelős politikusok a homokba dugják a fejüket? Sőt, olyan intézkedéseket hoznak, melyekkel még jobban feszítik a húrt. A munkanélküliség enyhítésére kitalált közmunkaprogramok valódi értéket nem teremtenek, nem hoznak gyógyírt a bajokra. Sem a közfoglalkoztatott bérből, sem a segélyből megélni nem lehet.

A Nyugdíjkassza forráshiányára és fenntarthatatlanságára hivatkozva megszüntették a járulékfizetéssel megalapozott és társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági nyugdíjakat is. A kb. 300 ezer fő „volt rokkantnyugdíjas” pénzbeli ellátását a nyugdíjuk helyett szociális ellátását csorbították, mindössze az eredeti összeg felére, harmadára csökkentve azt. A kormány minden eszközt bevetett ellenük, hogy mihamarabb kirekessze őket az ellátórendszerből. A bent maradók olyan alacsony pénzbeli ellátást kapnak, hogy az a létüket is veszélyezteti már. Az Alaptörvény a nagykorú gyermek nyakába varrja az idős súlyos betegeket, így az ő egzisztenciális létük is veszélybe kerül. Ugyanis minimálbérből, a közfoglalkoztatott bérből, vagy segélyből, a gyermekes családok léte is veszélyeztetett - az idős szülők eltartására képtelenek.

A Széll Kálmán tervben előirányzott 217 milliárd forint megtakarítást 2013.12.31-ig kellene teljesíteni, a rokkantak 2011. évi kb. 330 milliárd Ft-os pénzbeli ellátásának az összegéből. Így érzékelhető a 2/3-os az elvonás. Ez hihetetlen arculcsapása, ennek a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportnak. A rokkantak átlag 30 évig fizettek járulékot a megrokkanásuk előtt, ami átlag 50 évesen következik be, de, mindössze 63 év az átlagéletkoruk az orvosi szakirodalom szerint. Akkor mi célból is fizették be 30 éven keresztül a progresszív járulékot? Szégyenteljes törvénykezés az, amikor életük utolsó éveiben nem élhetnek emberhez méltó életet, a legnehezebb időszakukban. A súlyos betegségek egyébként is hatalmas fizikai és lelki teherrel nehezednek rájuk.

A kormány óriási megszorításai a fél országot sújtják. Eközben gáláns kedvezményeket osztogat az adófizetők pénzéből a külhoniak számára: az egészségügy, az oktatás és kultúra, mind pedig a szociális ellátórendszer területén. A szavazásnál pedig megkülönböztetett kedvezményekkel „leveles szavazóként” beleszólhatnak a külhoniak a mi belügyeinkbe. Semmi kifogásunk sincs a külhoniakkal szemben, még mielőtt bárki félreértene minket. Azonban furcsának tartjuk, hogy a kormány azt ossza szét nekik, amit itt az anyaországbeliektől elvett. Igen! Elveszi a rendőrök, a tűzoltók, a katonák, a bányászok és a veszélyes munkahelyeken dolgozók nyugdíjkedvezményeit. Elvette a rokkantak rokkantsági nyugdíját, mely mindössze, átlag 68 ezer Ft/fő/hó volt 2011.12.31-én, és ami mögött, átlag 30 éves járulékfizetés volt. Arról beszél a kormány, hogy mi magyarok egyek vagyunk, mind a 15 millióan. Igen egyek vagyunk, a nyelvünket, a kultúránkat, a magyarság tudatunkat ápolni kell, sőt a rokoni kapcsolatokat is. Sajnálatos, ami a trianoni békeszerződés aláírásával megtörtént 1920. június 4.-én. Akkor, ez nagyon nagy fájdalom volt a szétszakított családoknak. Azonban, akiket igazán kárpótolni kellene azok, már rég a föld mélyén nyugszanak. Azok, akik ma már a sokadik leszármazottak, ők már egy másik hazában születtek. Nekik ott van az anyaországuk.

Miért is kellene nekünk még 5 millió állampolgárt támogatni, aki más országokban él? Miért is kellene, hogy beleszóljanak az életünkbe, amikor ők, egy másik országnak fizetnek adót, járulékot, ott ahol élnek. Miért kell nekünk egy elavult 50 éves hagyaték a múltból államközi szerződés alapján nyugdíjakat fizetni olyan embereknek, akár magyar ukrán, akár orosz ukránnak, akik hazánknak soha egyetlen fillér adót és járulékot nem fizettek?

Az 1962.12.20-án aláírt magyar-szovjet szociálpolitikai szerződés sok ember kedélyét borzolja a mai napig. Az előző kormány 2009-ben komoly erőfeszítéseket tett az ügyben, hogy végre megszabaduljunk ettől az óriási tehertől. Sajnos, a változtatás igénye akkor, a sok igyekezet ellenére is teljesületlen maradt, a megegyezés kútba esett. A Szovjetunió már rég darabokra esett, de Ukrajnával, mint jogutód állammal még mindig életben van ez a szerződés. A kormány ahelyett, hogy azon igyekezne, hogyan lehetne megszűntetni ezt a szerződés, annak inkább a létét preferálja? Ugyanis, gyorsított és kedvező elbírálásban részesíti a külhoni ukrán nyugdíjasokat. Teljesen érthetetlen, hogy mi ez a nagy adakozás, amikor itt már-már fojtogató nadrágszíj szorongatásokról van szó, hiszen egyesek 40 ezer Ft/hó családi segélyplafont, filléres közmunka bért, havi bruttó 27 ezer Ft/hó rokkantellátást kapnak egy élet munkája után, ami a havi gyógyszer költséget sem futja. Hamarosan tízezrével, százezrével nőni fog a hajléktalanok tábora, akiknek éjjeli menedékhely sem jut majd, miközben, rengeteg pénzt költünk a külhoniakra.

Ennyire jól megy nekünk? Ki érti ezt? Mindenki ahol megszületett, ott az anyaországa. Miért kell nekünk egy másik országban született, sokadik leszármazottnak odaadni az itteniek szűkös ellátását?

Legyünk szolidárisak, ráadásul azt követően, amit a kormány a rokkantakkal tett, hogy valóságos irtó hadjáratot indított ellenük. Csalóknak, ingyenélőknek nevezik őket, sokukat, egy élet munkájában megrokkanva? A betegek fele, az 2012. évi felülvizsgálatok első 8 havi adata alapján el van távolítva az ellátórendszerből, miközben nincs fogadóképes munkahely a számukra! Elképesztő rémtörténeteket hallunk naponta. Nem győzzük az öngyilkosságról lebeszélni az embereket. A rehabilitációra ítélt betegeknek sincs kegyelem? Ők is csak a felére, a harmadára csökkentett segélyes ellátásokból vegetálnak? Az ellátás maximális időtartama pedig mindössze 3 év! Hogyan mer ez a kormány az emberek szemébe nézni tiszta tekintettel, emelt fővel? Hogyan lehet képes, a kereszténydemokrata palást mögé bújva, ilyen ájtatosságra? Milyen lelkiismerettel hajtják álomra fejüket nap, mint nap azok az országgyűlési képviselők, akik ezt a rokkant-törvényt és az embertelen új komplex felülvizsgálatot a betegekre és az orvosokra ráerőltették, egymásnak feszítve őket? Milyen lelkiismerettel adják oda, az ide soha egyetlen napot sem dolgozó külhoni ukránoknak, a magyar rokkantaktól, vagy bányászoktól elvett nyugdíjaikat? Milyen lelkiismerettel írta alá a volt köztársasági elnök a 2011.CXCI.(XII.29.) törvényt?

Miért a legkiszolgáltatottabbakkal bántak el ilyen csúnyán, hogy szinte esélyt sem adnak nekik a túlélésre? Rengeteg rokkant el fogja veszíteni az otthonát az életét, ha a tél beálltával nem oldódik meg a helyzete. Márpedig tudjuk, hogy nem fog megoldódni. Túl sok a miért, de a kérdések nem jutnak el a címzettekhez, vagy, ha eljutnak, süket fülekre találnak. Ez azonban érthetetlen, hogy azért vették el az anyaországbeliek rokkantsági nyugdíját, hogy a külhoni ukránoknak odaadják? Ez ép ésszel felfoghatatlan. Nekünk azt mondták, azért nem tudnak adni nyugdíjat, mert forráshiányos a nyugdíjkassza miattunk, akik 30 éveket ide dolgoztunk ennek az országnak. Aki meg egy napot sem dolgozott, annak adnak magas magyar átlagnyugdíjat az 1962.12.20-án aláírt magyar –szovjet szerződés alapján, sőt tálcán kínálják fel azt, gyorsított eljárással? Még magyar –ukrán nyugdíjtanácsadó napot is rendeztek számukra 2012.10.04-én. A rokkant a mozgássérült a saját hazájában csak másodrendű állampolgár? A kormány azt szajkózza, hogy itt nincs elsőrendű és másodrendű állampolgár. Itt nincs „A” és nincs „B” állampolgár. Itt állampolgár, csak egy van - mondja a kormány. Akkor mi rokkantak mégis milyen állampolgárok vagyunk?

Ezt azért kérdezzük, mert:

A nyugdíjainktól megfosztottak, a rokkant-törvénnyel félig már előre kivégeztek, az ellátórendszerből kidobnak minket. Csalónak neveznek minket, a pszichikai hadviselés teljes tárházát alkalmazzák rajtunk. Lényegében el van lehetetlenítve a szavazáshoz való jogunk is, hogyan regisztráljunk, amikor az önkormányzatok nagy része nem akadálymentesített.  Természetesen, urán magyarok a szavazati jogukkal is előnyben vannak részesítve hozzánk képest! Hiszen, a nevükben akárki feladhatja levélben a szavazatot, az a lényeg, hogy a kormányra szavazzanak? Egy életerős külhoni fiatal leszavaz levélben a neten az egész család nevében, miközben itt, a rokkant és a beteg idős nyugdíjas korlátozva van a szavazati jogával? De, ez még semmi! Egyes felelős kormányképviselők ki akarnak zárni 1 millió szavazót, mert szerintük a tudatlan aluliskolázott öregek, stb. ne szavazzanak! Tessék mondani: Az ukrán analfabéták, meg a román, a szerb, vagy a szlovák analfabéták szavazata levélben „iderepítve” is jöhet? Azok iskolai végzettségét ki vizsgálja? Hát kezdjük azt hinni, hogy nem jól látunk vagy hallunk, de most már világosan „képben vagyunk”.

Még egyetlenegy kérdést nem tudtunk megfejteni csak: Azt, hogy mi milyen állampolgárok vagyunk: „A”, mint „Anyaországbeliek”, vagy „B”, mint „Belügyekbe kívülről beleszóló”? Mert sem a nyugdíjunkhoz, sem a szavazóurnához nem tudunk odaférni! Pont azok akadályoznak meg ebben minket, akik arra figyelmeztettek, hogy itt nincs, csak egyféle állampolgár: Hát ezek szerint mégiscsak van?

Sőt, ha mi magunk nem tudjuk eldönteni, hogy „A” vagy „B” állampolgárok vagyunk-e, akkor majd dönt felettünk a kormány. Lehet, hogy megtörténik az is, hogy mi meg „D” állampolgárok vagyunk csak? Lehet, mert ránk ez illik legjobban, hogy „D”, mint „Diszkriminatív” állampolgár? Nem kicsit, hanem nagyon!

MSZF” Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport

Kapcsolódó írásunk:

Olvasói levél – Én is lehetek import nyugdíjas?