A bankok is kezdik felfogni, hogy a nagy népi átverésnek lassan vége. Be kell látniuk, hogy a csőbehúzott hitelesek időközben kétszer, háromszor is visszafizették felvett hiteleiket és lassan nincs tovább. Nincs tovább, hiszen időközben számos ember hajléktalanná vált, ükunokáig követelhető többmilliós tartozással a nyakukban.

A bankok helyzete sem rózsás, mivel a portfóliójukban szereplő hitelfedezet (lakás-autó) a töredékét sem éri a valós piaci árnak, csupán egy, a banki könyvelésben szereplő szép nagy kamu szám - hiszen a fedezet a valóságban gyakran forgalomképtelen, ha mondjuk az ingatlan éppen a karádszoponyai zsákutcás 500 fős településen található.

Azért még vannak további próbálkozások a lehúzásokra „hátha” alapon. Ilyen a most kidobott számos ötlet, például hogy a mentőcsomag több elemből, illetve kiegészítő lehetőségből állna. A tervek szerint ezeket úgy állíthatnák össze egy személyre szabott megoldássá a bankok, hogy az egyrészt a legnagyobb segítséget jelentse az adós számára, másrészt biztosítsa fizetőképességének tartós helyreállítását, hiszen mi más volna a lényeg (!), gondolván: talán még ki tudnak belőlük szorítani valamicske összeget, benntartani őt minél tovább az adóskarámban.

A másik, hogy kezdik fontosnak ítélni a pénzintézetek a hiteltartozás és az ingatlanfedezeti érték közelítését is, ellenben azzal, amikor adták és bemondásra, sokszor az adós víziója volt a kiindulási alap az ingatlanérték megállapításánál. Ebből következik: az adósok negyede ma már többel tartozik bankjának, mint amennyit a lakása (autója) ér, emiatt pedig sokan nem motiváltak abban, hogy együttműködjenek a finanszírozóval, mivel helyzetüket kilátástalannak tartják.

Azzal is naponta szembesülnek a hitelezők, hogy a kilakoltatásokat megelőzően a lakások érdekes átalakuláson mennek keresztül, hiszen évekkel ezelőtt egy szerkezetkész állapotban lévő ingatlanra vettek fel egyesek hitelt, és most sokszor a dühtől vezérelten visszaállítják az „eredeti állapotot”. Van, aki a villanyvezetéket is kihúzta a falból, még az ajtót és ablakokat is kibontotta, abból az üveget kivette, hogy a kerettel befűtsön albérletében - számolt be erről nemrég egy elkeseredett, földönfutóvá lett devizahiteles, mondván: az sem érdekli, ha ezért leültetik! A csuda állapotban ottmaradt üres ingatlanokat pedig a bankoknak igen költséges áron őriztetni kell, vagy számolhatnak azzal, hogy még az ingatlan alapjait is elviszik „ismeretlen” tettesek.

A lefoglalt autók esetében sem jobb a helyzet, amiben olyan rejtett hibát okoz a korábbi tulajdonos, ami lehetetlenné teszi az autó újbóli forgalomba helyezését, vagy az csak igen költséges áron valósulhat meg, nesze semmi, fogd meg jól alapon! Az is gyakran előfordul, hogy a foglalás előtt egy nappal a gonosz, csúf tolvajok meglovasítják a járművet.

Ebből is és sok más összetevőből is látszik, végleges megoldást kell találni a devizahiteles társadalmi katasztrófára, ami tovább már nem halogatható.

A most nyilvánossá vált ötletelésben szó esik arról a megoldásról is, miszerint az egyik lehetőség a forintosítás: a pénzintézetek a fennálló tartozást a jelenlegi árfolyamon átváltanák forintra, majd az összeg egy részét elengednék, így csökkentve a törlesztőrészletet. A másik opció, hogy az adós marad a devizahitelben, de a késedelmes tartozásának részleges elengedésével alkalmassá tennék arra, hogy élhessen az árfolyamgát adta lehetőséggel. Ez utóbbi megint egy tragikus gondolat, hiszen ebben az esetben a még fizetni tudókat ösztönzik arra, hogy nem érdemes havonta és időben törleszteni. Még egy lehetséges megoldás, hogy a törlesztőrészlet kiszámításánál alkalmazott árfolyam rögzítését csak azok kérhetnék, akiknek nincs 90 napot meghaladó tartozásuk bankjuk felé. Van olyan elképzelés is, az árfolyamgát igénylése március 31-ét követően is lehetséges lesz, akár többször is meghosszabbítva. 

Egyes pénzpiaci elemzők szerint nem kap támogatást Doubravszky György javaslata, aki a devizaalapú hitelek forintosításában gondolkodik. A pénzügyi jogok biztosa korábban közölt javaslatában abból indult ki, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönök hibás termékek, amiért a bank felelősséggel tartozik. Az ügyfélnek ezért joga van a hibás terméket „kicseréltetni”, vagyis a folyósítás napjának dátumával a bank által forgalmazott másik termékre, így forinthitelre váltani azt. Úgy tudjuk, a bankok minden szempontból nonszensznek tartják az elképzelést.

Természetesen még számos elképzelés létezik, aminek taglalásával jelen írás fölöslegesen terjengőssé válna. Ami biztos: aki ma még tud törleszteni, az nem biztos, hogy holnap is tud, aki pedig megelégelte az adós-rabszolgaságot, az hazát vált, és eltűnik a hitelezők szeme elől.

Végezetül, idézünk egy, az interneten megjelent olvasói hozzászólásából: „Ha józanul végig gondolja bárki is ezt a dolgot, akkor be kell látnia, hogy ez nem kölcsön, ez nem kamat, ez nem bankügylet, hanem sima csalás. Miért is járna a banknak a befektetett tőkéje tízszerese? Mert ide-oda számolgat? Mert aláíratta az ügyféllel a furmányos kis szerződést? …,Ki az a baromarc, aki lehetőséget adott ebben az országban az ilyen csalásokra. Miért is nem kéri egyetlen bíró sem a pereknél a bankot, hogy számoljon el azzal, hol van az ügyfél pénze, amit már benyelt!”(Jutka)

Rozy-x

Kapcsolódó írásunk: Hibázott a Kúria?