A HETEDIK

A cím ezúttal nem David Fincher kitűnő bűnügyi filmjére utal. „A Tanács a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indokolással ellátott javaslata alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket”. Így szól az Európai Unió alapszerződésének mostanában sokat emlegetett 7. cikke, helyesebben annak első bekezdése.

A hivatkozott 2. cikk azt szögezi le, hogy az EU nem egyszerűen gazdasági közösség, vámunió vagy szabadkereskedelmi övezet, hanem közös értékeket valló társadalmak együttműködésének kerete. A megnevezett értékek az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartása, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség.

Ezt a 7. cikket még sohasem alkalmazták. Nem is nagyon régi: 2007-ben került a szerződésbe, egyértelműen az új tagországok „kedvéért”. Korábban eszébe sem jutott senkinek, hogy a fölsorolt értékek védelmében az Unión belül szankciókat kellene alkalmazni. Hazánké lehet az a kétes értékű dicsőség, hogy elsőként mondja ki róla az Unió: a felvétel érdekében deklarálta ugyan az említett alapértékeket, ám esze ágában sincs azokhoz tartani magát. Az alaptörvény negyedik módosításának elfogadását követően ugyanis Guy Verhofstadt, hosszú időn át belga miniszterelnök, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője hivatalosan kezdeményezte a 7. cikk alkalmazását Magyarországgal szemben.

Igaz, a szociáldemokrata frakció kevésbé lelkesedett, amiben nyilván része volt annak is, hogy Mesterházy Attila kiutazott Brüsszelbe, lobbizni azért, hogy a kormány hibája miatt ne a magyar népet büntessék. Ez két okból is nehezen érthető. Részint, mert minden szankció az országot sújtja, nem a kormányt – a szankciók értelme éppen az, hogy az ország verje le ennek következményeit a kormányon. Másrészt pedig, mert ezt a kormányt mégiscsak mi választottuk és ruháztuk föl lényegében korlátlan hatalommal. A magyar választópolgároknak pedig meg kell tanulniuk, hogy szavazataiknak súlyuk van, és amilyen kormányt választanak maguknak, annak a politikáját kell nyögniük négy évig. A következményeit még tovább is.

A kezdeményezés mindazonáltal a legkevésbé sem tréfa: felfüggeszthetik Magyarország egyes jogait az Unión belül. Ha a támogatásokhoz való jogunkat függesztik föl, teljesen leállnak a hazai fejlesztések, hiszen ezek már hosszú évek óta lényegében kizárólag az Unió támogatásából valósulnak meg. Ne csak a kisvárosok főtereinek felújítására gondoljunk, anélkül még megvolnánk egy darabig; évente azonban sok százmilliárd érkezik az EU-ból a kis- és középvállalkozások fejlesztésére, munkahelyek teremtésére, a most nagy garral hirdetett 10% helyett 50-60 százalékos rezsicsökkenést eredményező háztartási energetikai beruházásokra.

Ám ennél is fájdalmasabb, ha egyes döntési jogainkat függesztik föl, mert ekkor az Unióban fontos döntések születhetnek meg anélkül, hogy képviselhetnénk érdekeinket, nekünk pedig tartanunk kéne magunkat a nélkülünk meghozott, ránk nézve hátrányos döntésekhez is. Hiába hirdeti a jobboldal, hogy „Nem leszünk gyarmat!”, a kormány épp kiszolgáltatni készül Magyarországot a nélkülünk meghozott, de ránk is kötelező döntéseknek…

„Ahhoz, hogy a hetedik cikkely szóba jöhessen, tényekre van szükség” – jelentette ki a magyar miniszterelnök Brüsszelben, március 14-én tartott sajtóértekezletén.

Nos, az a rossz hír Orbán Viktor számára, hogy Verhofstadt épp, hogy tényekről beszélt. Hiába nem hiszi a miniszterelnök, a XXI. században nem lehet egy információt az ország határain belül tartani. Lakájai hiába próbálkoztak a szokásos porhintéssel, hogy a kezdeményezők nem ismerik jól és félreértik a negyedik módosítás tartalmát, a belga politikus egy gép precizitásával sorolta a tényeket: a hajléktalanság kriminalizálása sérti az emberi méltóságot, a család korlátozó meghatározása az emberi és ezen belül kisebbségi jogokat, a politikai hirdetések tiltása a kereskedelmi médiában a pluralizmus elvét, az egyházak állami elismerési joga a megkülönböztetés tilalmát, a diákok röghöz kötése a munkavállalás szabadságát, az egyetemek autonómiájának leépítése a tanszabadságot, az Alkotmánybíróság jogainak visszanyesése a jogállamiságot, az Országos Bírói Hivatal hatásköre pedig az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Magyarország szénája rosszul áll.