Újra itt van március 15-e!  Hovatovább, mindenki ünnepel valamit, - a lényeg - mindenki mást! Ki ezt, ki azt, ki itt, ki ott.  Fontos az együvé nem tartozás, kiállás a NEM-ek mellett.  Ez az az ünnep, ami szétkovácsol, ami megoszt, amikor az ünnepségen résztvevők nyíltan kifejezik együvé nem tartozásukat.

Az ünnep attól különleges, hogy a miénk, nem az övék.  A MIÉNK! Na, meg a kokárda! A nemzetiszínű szalag.  Van, aki megtekeri, van, aki csavarja, van, aki kiteszi, van, aki nem - olyan is, aki már egy héttel előtte.  Van, aki meg azt nem érti, miképp is van ez?!

Majd jönnek az ünnepi szónokok egymást követve.  Megmagyarázandó az elmúlt egy, kettő, tíz, huszonkettő év, ujjbeggyel pedig elfelé mutatva át, a másik színpadra, mert ott is folyik ám a lelket ölő ünnepi beszéd.

A hangosítással nincs baj, bömböl a szó a másik tábor felé, még jó, hogy ott nem értik mit mond az a másik „fajta”, nem közéjük tartozó, mert akkor rögvest vége is lenne az ünnepi megemlékezésnek. Vajon milyen is lenne az az ünnep, ahol mindenki ugyanarról, ugyanazt gondolná?  Az maga lenne a K.O.!  Vagy, az már nem is Magyarország lenne? Ergo: két színpadra sem lenne szükség!

Viszont „a magyarok Istenére esküszünk” ünnepkor lehet jól beszólni egymásnak, elmondani, hogy eddig ki, mit rontott el, melyik oldal miért és mikor rontott rá a másikra, véletlenül sem szót ejtve arról, mi is lesz holnap - kit érdekel?!

Viszont most nézzük a két harcos magyar vezért a 6 évvel ezelőtti videón, aminek megtekintését kedves olvasóinknak most, az ünnep kapcsán ajánlunk a figyelmébe. (A felvétel 2006-ban készült, a másfél perces rövidfilmet Mártonyi Zoltán és Maros Viktor készítette.)

Álljon örök mementóként ez a felvétel Góg és (de) Magóg verbális harcáról. Figyelem: a videón nincs megismételt rész, - amin, ha kedvük támad, akár sírva is röhöghetnek, végül is ünnep van.  Igen, Március 15-e!

Azóta már a szónokok is beleöregedtek a sok ünneplésbe, no meg a számos ünnepi beszédbe, velük együtt megöregedett és elfáradt mindenki, aki idáig a szűnni nem akaró „ünneplésnek” részese volt, talán nem is kellene már ünnep, pihenni volna jó!

Végezetül  álljon itt a film készítőitől egy gondolat:  „A válasz pedig, mármint, hogy köztársaság vagy nemzet, jelen pillanatban úgy hangzik; hogy míg nyelvében legalább él a nemzet, köztársaságot nyelvével még senki sem nemzett…”

Rozy-X