1987-ben, június 26-án az ENSZ határozatot hozott, hogy ez a nap a Kábítószer-ellenes Világnap legyen. Ennek apropóján Dr. Zacher Gábort a Péterfy Sándor utcai kórház toxikológia osztály, osztályvezető főorvosát kérdeztem.

- Kábítószer-ellenes Világnap van. Ön szerint mindent megteszünk, hogy felhívjuk a figyelmet a veszélyekre?

- A kérdés folyamatosan előttünk van. A kormánynak a kábítószer-ellenes stratégiájának a vázlata lassan a nyilvánosság elé fog kerülni, mármint hogy vitára fogják ezt a történetet bocsátani, viszont ugyanakkor véget ért az iskola és jön a hetvenöt szombat, illetve már elkezdődött, és ez az időszak különösen veszélyes az ifjúság számára. Sok mindent megteszünk, de azt gondolom, talán lehetne azért ennél egy kicsit többet.

- Fű, marihuána, kokain, opiátok, LSD. Manapság mondhatjuk azt, hogy tisztán látjuk ezeknek a szereknek a tulajdonságait, és a szervezetre mért hatásait?

- Ha a napjainkban használatos kábítószereket nézzük, akkor teljesen más világot élünk, és az elmúlt másfél, két évben teljesen átstrukturálódott Magyarországon a kábítószer használat is, hiszen ezekkel a szerekkel sokkal-sokkal ritkábban találkozunk, és az elmúlt egy-másfél évben rengeteg új dizájner drog jelent meg a piacon, amelyek mind a legális oldalon találhatóak, és egyre szélesebb körben használják őket. Akár a terjesztői, akár a felhasználói oldalról nézzük, akkor érthető, hogy valaki a legális szerekkel foglalkozik, hiszen akkor a törvény nem tud rá lesújtani, hiszen ezek a szerek egyelőre nincsenek rajta a pszichotrop listán. A tavalyi évben egyetlen szert, a Mefedront sikerült a listára tenni, de ettől még a törvény önmagában semmiféle megoldást nem jelent a kábítószer-használatra. Viszont a nagy klasszikus szerek már alapvetően ki vannak vesézve, azokról már tényleg nagyon sok mindent tudunk. Viszont az új szerek annál sokkal-sokkal fiatalabbak, hogy róluk akár kutatói, akár klinikai szempontból eleget tudnánk. A szakma is most tanulja ezeket az új szereket. Manapság sokkal kevesebb heroin túladagolttal találkozunk, mint 5-8 évvel ezelőtt, mivel teljesen új szerek csúsztak be a piacra.

- Egyre többet lehet hallani és olvasni mostanában egy GHB nevű szerről. Ezzel valami újdonság került a kereskedők piacára?

- A GHB-nak a kultúr-története itt Magyarországon körülbelül három éves múltra tekint vissza, már amikor elkezdtek mennyiségben jelentkezni a GHB használók, és ez is egy relatíve újabb dizájner drog, habár a tengeren túl azért ezt a klasszikus rape-drogot, az „erőszak-drog” kategóriájában már nagyon régóta használják. Magyarországon még ez is csak körülbelül 2-3 éves múltra tekint vissza.

- Honnan tudják számon tartani azok, hogy mire figyeljenek oda, akik nem kerülnek nap, mint nap ezzel a témával közelebbi kapcsolatba?

- Valószínűleg a szülő nem nagyon fog rájönni, hogy a gyereke a buliban valamilyen pszichoaktív szert használt, mert annak a valószínűsége, hogy kórházba kerül, vagy ne adj Isten belehal ebbe a történetbe, vagy elkapja a rendőr, nagyon kicsi.  Mire a gyerek haza fog majd érni az after-party után, valamikor másnap, vagy másnap délután, addigra ő már nem lesz betépve, akkor már olyan jeleket nem fogunk rajta észrevenni, ami alapján egyértelművé lehetne tenni a szerek használatát, nem beszélve arról, hogy úgyis tagadni fog a gyerek. Itt van még az a része is, hogy a szülők alapvetően naivak, és tudattalanok, és az ő tárgyi tudásuk a szerekkel kapcsolatban sokkal-sokkal a gyerekek mögött van.

- A fiatalok, mondhatni a felnőttek számára sokszor „kínaiul” beszélnek. Azok a szlengek amiket használnak fejtörést okoznak. Mikor van okunk aggódni nekünk szülőknek?

- Hát persze, a kábítószeres szleng egy jól ismert dolog, de hát ettől még sok olyan új szer van jelen a piacon, aminek a fantázianevéről csak szigorúan a felhasználók hallottak, és csak ők ismerik. Egy átlag szülőnek erről az egész dologról még csak sejtése sincs, hogy mostanában mik azok a potpourik, vagy füstölők, vagy fürdősók, vagy növényi tápszerek, vagy legalábbis ennek eladott termékek, amit a fiatalok tudatmódosító szerként használnak. Én azt gondolom, hogy a fiatalok színterei teljesen mások, mint szüleiké, akár a facebookról van szó, akár az sms-párbajról, akár a chatelésről, a szülő ezekbe a beszélgetésekbe ilyen téren nem fog belekeveredni. Tényleg nem arról szól a szülők élete, hogy amikor ott van a gyerek, vagy ott vannak a barátok, akkor ellenőrizze azokat a dolgokat, amiket a gyerekek beszélnek. Azt gondolom, hogy ilyen fajta jelek nem nagyon lehetnek megfigyelhetők, mindenesetre egy bizonytalan növényi törmelék, egy bizonytalan por, vagy egy bizonytalan tabletta „megtalálása” a gyerek zsebében, vagy a szobájában egy aktuális „ellenőrzés” kapcsán mindenképpen valamiféle gyanút jelenthet.

- Az Ön kisfia is lassan kamaszodik. Sokszor hallani Öntől, hogy az őszinteség a legcélravezetőbb út, a baj megelőzésére. Mikor jön el az az idő, amikor nekünk szülőknek le kell ülnünk beszélni a kábítószerekről és annak hatásairól a gyermekünkkel?

- Én azt gondolom, hogy ez ne úgy történjen, hogy a szülő felbátorodva, mikor mondjuk, a nagyobb kamasz gyerek elmegy táborba, vagy barátokkal, akkor gyorsan, tömörítve meg akarjuk őt nevelni, és felkészíteni őt mindenféle történetre. Az egésznek egy folyamatban kellene zajlania. Attól, hogy most szünidő van, az világos, hogy ez ebből a szempontból egy különleges eseményt jelent, de nem hiszem, hogy akkor most kell a szülőnek nagyon odafigyelni, mert ez nem azon múlik, hogy most nyár van, most szabadság van, hanem ennek egy folyamatos dolognak kell lenni, és nem is biztos, hogy a szülőnek le kell ülni, és azt mondani: „na édes kisfiam, akkor most beszélgessünk a kábítószerekről”. Hát milyen szemeket fog az a gyerek mereszteni, hogyha egy ilyen felszólítással őt leültetjük, hogy most mint férfi a férfivel, vagy mint anya a lányával beszéljük át ezt az egész témát. Az erről való beszélgetés (és nem információ átadás, és nem oktatás), valahogy a mindennapoknak jóval inkább a részéve kellene lenni. Alapvetően azért nem tud része lenni, mert a szülők erről a történetről nem nagyon tudnak. Ha pedig nem tudnak, akkor nem is tudnak róla érdemben kommunikálni, hanem mit tud mondani?! Hogy fiam ne használj kábítószert, mert nagyon veszélyes. A gyerek erre azt mondja, O.K. anya, megígérem. Vagy: Fiam, ha elmentek hétvégén bulizni, nehogy igyál alkoholt! Persze anyu, ugyan már, hogy innánk!? Mondta ezt annak idején nekem is anyám, és hát világos, hogy ittunk.

- Hol kezdődik és meddig tart a szülői  felelősség, ha mégis minden próbálkozás hasztalan, hogy  megvédjük gyermekünket a „szerektől”. 

- A kérdés az, hogy valóban észre veszi-e, mint ahogy az előbb is mondtam, de szerintem itt egy ettől jóval érdekesebb történet van. Ha a szülő valamit mégis észrevesz, akkor próbáljon meg szakemberhez fordulni, nevelési tanácsadóhoz, kérje ki szakember véleményét, hogy ő így látja, és esetenként ennek a hátterében meghúzódhat-e esetleg pszichoaktív szerhasználat. Mindenesetre a gyerek, valószínűleg tagadni fog, főleg akkor, ha nincsen meg a kellő családi őszinteség, és nincs meg az a normális családi légkör, amiben elmondhatja, hogy „hát figyelj anya, bevallom neked őszintén, hogy kipróbáltuk.” Na, most ilyenkor mit csinál a szülő? A szívéhez kap, és gyorsan „meghal”, rögtön pánikba esik, hogy „Úristen, a gyerek drogos lett!” Szóval, ma azért egy kicsit más világot élünk, mint annakidején. Amikor azt mondjuk, hogy bezzeg az én időmben, amikor még én voltam gyerek… Ne akarjuk a két dolgot összehasonlítani! Más sebességgel éltük az életünket. Az a napilap, ami holnap reggel fog megjelenni, az gyakorlatilag már a múlt, mert egy újabb napilapot meg lehet tölteni azokkal a hírekkel, amelyek a lapzárta, és a lap kézbevételéig megtörténik. Egy iszonyú felgyorsult világban élünk, és a gyerek így szeretik a gyors dolgokat, a gyors piát, a gyors kaját, a gyors szexet, és a gyors örömöket, esetenként mondjuk a pszichoaktív szereket is beleértve.

- Mit tanácsolna azoknak akiket mégis csalogat ez a világ és azt tervezik, hogy kipróbálnak valamilyen szert?

- Annak a valószínűsége, hogy ma kipróbál egy gyerek egy kábítószert, az relatíve nagy. A 18. életévüket betöltő fiatalok 50%-a kipróbált már valamilyen pszichoaktív szert. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkiből kábítószerfüggő lesz, illetve, hogy drogdíler lesz, vagy bűnöző, mert nem erről szól a történet. Mindenesetre a függőséghez való járda, vagy lépcső az mindig egy első szer használattal indul, senki nem lehet függő, hogy ne használt volna pszichoaktív szert. Ugyanakkor a gyerekek nagyon kis százaléka jut el odáig, hogy valójában problémát fog jelenteni az életében a kábítószer használat. Nem kell azért ezt a dolgot ebből a szempontból túl negatívan kommunikálni. A szerek azok veszélyesek! A szerek azért veszélyesek, mert megváltoztatnak, és úgy tudnak megváltoztatni, amelybe érdemben nem tudsz belenyúlni. A legegyszerűbb pszichoaktív szer az alkohol. Gondoljon bele abba, ha valaki megiszik, mondjuk két koktélt, attól azért nem fog berúgni, de egy picit lazább lesz, még megiszik kettőt, és nem biztos, hogy megfelelően egyenesen tud járni, nem biztos, hogy rendesen tud beszélni, és megiszik még kettőt és akkor mondjuk belecsusszan a részegség állapotába. Ezt érdemben ugye, nem tudja befolyásolni, mert azt mondja: „most úgy akarok meginni hat koktélt, hogy ne rúgjak be tőle”. Hát, ilyen nincs! Azért nincs, mert ezek a szerek így hatnak az emberi szervezetre. Megváltoztatnak, és ez a szer fogyasztásának a lényege. Azt gondolom, hogy a gyerek áll ilyen szempontból a tápláléklánc csúcsán. Ő az, aki egy buliban, bárhol, egy partin, egy fesztiválon hozzá fog nyúlni. Ha abból a szempontból mindent megtettünk, hogy ismerjük a gyereket, és megbízunk benne, és megfelelő módon, megfelelő értékrenddel próbáltuk a gyermeket felvértezni, akkor nem kell feltétlenül megtörténnie a bajnak. Ha elhiszi, hogy ő ettől sokkal több lesz, mint a másik, akkor én azt gondolom, hogy teljes mértékig rendjén van a dolog. Akkor egy olyan megfelelő értékrendet próbáltunk a gyerekbe belerejteni, ami alapján el merjük engedni. Milyen jó lenne, ha úgy tudnánk egy gyereket elengedni buliba, hogy egyetlen egy dolgot kelljen tőle csak megkérdezni, hogy „kell pénz, vagy nem?” Borítékolom a választ, de ne arról szóljon, hogy mielőtt elmegy, akkor gyorsan egy húsz perces gyereknevelést megpróbálunk besűríteni, ami a hétköznapokon elmaradt. Mert a mai átlag magyar gyerekkel egy átlag magyar felnőtt átlagosan naponta hét percet foglalkozik. Ez nagyon kevés. Ez azon kívül, hogy megkérdezzük mi történt az iskolában, befizetted-e az ebédet, befizetted-e a bérletet, tornacuccot hazahoztad, másra nem elég.

- Mely életkor a legveszélyeztetettebb, nemre-korra való tekintettel?

- Nagyjából az első szer kipróbálásának időszaka a 14. életévre esik. Ez az elmúlt időben változott, mert eddig 16 év volt, mondjuk 8-10 évvel ezelőtt, és sikerrel leküzdötték tulajdonképpen a fiatalok. Ha megnéz egy 14-15 éves kislányt, az hardver szempontjából már úgy néz ki, mint egy felnőtt nő. Az, hogy a softver-je milyen, az már egy teljesen más történet, de külsőleg teljesen úgy néz ki, mintha ő már egy érett nő lenne, pedig még egy abszolút gyerekről van szó. A nyolcadik utáni nyár, az mindig is egy különösen veszélyes történet. Akkor már kellően nagyok, akkor már próbálnak önállóak lenni, és a nyár, meg a szünet időszaka azért is egy veszélyes, mert iskolaidőben csak 7-től 4-ig az ember „keretek között” tudja a gyerekét. Nem mindenkinek adatik meg a lehetősége arra, hogy a két és fél hónapban állandóan táborba járjon, hogy legyen egy nagymama itt-ott-amott, és még a gyerek is jól érezze magát, és ne úgy menjen le vidékre, hogy már megint le kell mennem a nagyanyámhoz, ahol nincsen számítógép, és csak három csatorna van a tévében, ahol nincsen facebook, és így tovább, és ott vannak már megint azok a tehenek.

- Többször említette a facebookot. Veszélyesnek tartja?

- A facebook megint csak ennek az új világnak a terméke. Nem a facebook veszélyes, hanem az, ha valaki rákattan. Gondoltuk volna, ezelőtt 15 évvel, hogy a számítógépből tömegcikk lesz? És ma Ön el tudná képzelni az életét, és a munkáját számítógép nélkül? Abszolút nem, és ugye régen az ember neki állt és írt egy cikket, akkor bevetette magát a könyvtárba, és egy hétig ült, és éjt nappallá téve bent volt, és folyamatosan nézte-nézte. Ma ugyanazt a mennyiségű munkát 3-4 óra alatt meg lehet találni a világhálón. Tény, hogy azért rettenetesen megkönnyíti a munkánkat. Megírni egy cikket írógéppel, és aztán rájönni, hogy ez nem így van. Ma meg szövegszerkesztővel megírja, aztán ha akarja, még egyszer átírja. Ez azért egy óriási nagy segítség, de ugyanakkor a számítógép, facebook, sms függőség a modern kornak a betegsége, és bizony van ilyen betegség.

- Megtudhatjuk, hogy mivel tölti ezt a napot?

- Lesz a BRFK-n egy előadássorozat a világnap tiszteletére, ott fogok előadni, de reggel még bemegyek a kórházba, mint minden hétvégén.

- Köszönöm az interjút.

Pető Renáta