Szerkesztőségünk ennek az olvasói levélnek a közzétételét egy percig sem fontolgatta. A levél tartama megdöbbentő őszinteséggel közöl egy vallomást arról, hogy hazánkban komoly hiányosságok és aggályok övezik az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását.

"Tisztelt Hírhatár Lapcsoport Szerkesztősége!

 

Nagyon sokat gyötrődtem, mire erőt vettem magamon, hogy a soraimat papírra tudjam vetni.

 

Mária vagyok.

 

Én 2006 óta tudom, hogy beteg vagyok. Sajnos az egész családom rákban halt meg, a szüleim és a testvérem is, egészen fiatalon. Én sem fogok megöregedni egészségesen, ezt már biztosan tudom. Sajnos 2006 óta tudom, hogy az én szervezetemet is megtámadta a gyilkos kór. Tüdőrákot diagnosztizáltak nálam is, emiatt tüdőcsonkolt lettem, de nőgyógyászatilag is volt hasonló problémám. Az idén a szememről is eltávolítottak egy daganatot. Ezen kívül még sokféle betegséggel küszködöm.

 

Rokkantsági nyugdíjas lettem még 6 évvel ezelőtt, de a tavalyi évben az új komplex minősítő felülvizsgálaton egyszeriben egészségesen találtak. Valójában ez csak a „papírfoma” szerint van így. Úgy visszaminősítettek, hogy csupán 34% mértékű össz-szervezeti károsodást állapítottak meg nálam. Így rehabilitálás nélkül dolgozni zavartak volna vissza 50 évesen. Munka - az viszont számomra nincs. Nekem, rokkantból lett „munkaképesnek”, még csak álláskeresési támogatás sem jár! Elképedt a tüdő-szakorvosom is, akihez rendszeres kontrollra kell járnom, hogy dolgozni irányítottak? Munkát sehol sem találok, de nem is bírnék dolgozni, annyira gyenge vagyok, fulladok, és egyre több betegség gyötör.

Megpróbáltam legalább a TAJ kártya érvényességet szociális alapon elintézni, hogy a gyógyszereimet ki tudjam váltani, és az orvosokhoz eljuthassak. Intézni szerettem volna, hogy szociális segélyt kaphassak jövedelem nélküliként, de folyton csak falakba ütköztem. Azt mondták a férjem jövedelemigazolása alapján - ő 76.500,- Ft/hó fizetést kap -, hogy nem jár nekem semmi, tartson el ő! Se a segély, se a TAJ kártya nem jár szociális alapon. Hát csak kapkodtuk a fejünket, hogy micsoda világban élünk? Kettőnknek elég szerintük a férjem fizetése. A rendszeres havi gyógyszerköltségemre sem voltak kíváncsiak, hiába mondtam, hogy az havonta több mint 20 ezer forint! Na és persze hol van a lakásrezsi és az élelmiszerköltség?

 

Hát itt vagyok, teljes ellátatlanul. Ezt érdemlem 31 év tényleges munkaviszony után, ha beteg mertem lenni? Na, de ez még semmi, mert ilyen betegen, egyre több bajjal, hallani sem akarna senki a foglalkoztatásomról.

 

Közben arról is hallottam, ha valakinek az utolsó 5 évben nincs 1095 nap biztosítási jogviszonya, akkor bármennyire beteg is, akkor sem jár egyetlen fillér pénzellátás sem. Így ha még ennél is rosszabb lesz az egészségi állapotom, majd egyetlen fillér nélkül hagynak, hiába is mennék vissza a NRSZH felülvizsgálatomat kérni. Hát milyen törvények ezek? Ilyen törvény hogyan születhetett meg bárkinek is az agyában? Tudták ezek a törvénykezők, belegondoltak, hogy mit tesznek nagybeteg emberekkel? Szerintem halvány fogalmuk sem volt. A havi 2 milliós jövedelmükkel a képviselők csak automatikusan megnyomták azt a fránya szavazógombot, és a következményekre nem is gondoltak. Ők egy halálos ítélethez adták a szavazatukat.

Én azt sem merem elhinni, hogy ilyen törvényekhez adta a voksát a 2/3-os fülkeforradalmi többség. Az emberek, ha komolyan gondolták, hogy erre akarnak szavazni, hogy nyomorba döntsék az országot a 4,7 millió létminimum alatt élővel, akkor, ez az ország nem normális! Akkor ez az ország a gondolkodásbeli deficittel küszködők seregéből áll. Ha komolyan erre voksolt a szavazók többsége, sürgősen forduljanak orvoshoz! Itt ugyanis két lábbal van minden emberi jog tiporva, különösen a legkiszolgáltatottabbak jogai, a rokkantak jogai. Őket arra kényszerítették törvényekkel, hogy a létminimum töredékéből éljenek egy élet munkájában megrokkanva. Náluk szinte minden alapvető emberi jog sérül. A korhatár alatti rokkantaknak az alapvető betegjogaikat és a szociális jogaikat is porig rombolták, az önbecsülésükkel együtt. Szégyen, hogy a felülvizsgálatok kapcsán a törvényeket végrehajtó orvosok is ehhez segédkeznek. Hol hagyták el a hippokratészi esküjüket? A törvénykezők és a végrehajtók nem szégyellik magukat? A közvélemény meg ennyire közönyös? Mindenki vak ebben az országban, vagy siket és néma? Ez ellen senki sem szólal fel a szerencsétlen rokkantakon kívül. Ez a közöny gyalázatos!

 

Tudom, a sorsomért részben magamat okolhatom. A hiszékenységem vitt tévútra, hogy engem is megvezettek a szép szavak és az ígéretek. Elhittem ennek a hatalomnak, hogy bűnös az előző kormány, hogy becsapta, és rászedte az ország lakosságát az előző szocialista hatalom. Nekik pedig ehhez képest – ami most folyik –, semmi bűnük sem volt! Utólag rá kellett jönnöm, hogy alaposan rászedtek, mert pont ezektől, akikre szavaztam, ezek adták nekem az óriási pofonokat! Jobbról most kaptam akkorát, amit sosem felejtek el, míg élek! A jelen hatalom adta nekem a legnagyobb pofont, amit életemben kaptam! Ők írták alá az új rokkant-törvénnyel az én halálos írtéletemet! A szavazatomért cserébe?

Végső elkeseredésemben mondtam a férjemnek, hogy el kellene innen menekülnünk, mert ha ez így halad tovább, akkor: „hontalanok leszünk a saját hazánkban”. Uniós tagállam állampolgáraként azonban nem menekülhetek sehová az Unión belül! Na és ennyire betegen ugyan hová menekülhetnék?

 

Rábukkantam pár észhez térítő forrásra, ami engem azonnal kijózanított. Most eszméltem rá, hogy meg lettek ebben az országban az emberek vezetve.

 

Mit gondolok ugyanerről én most, a kormány választási győzelme után 3 évvel? Azt, hogy nyaljon vissza a fagyi a „Ciceró”-nak! Ez az üzenetem a magamfajta megtévedt fülkeforradalmároknak: hallgassa mindenki végig figyelmesen az alábbiakat, és gondolkozzon el a hallottakon:

 

 

Ez a cikk is segített abban, hogy én is tollat ragadjak, és elmondjam, ezt már nem tűrhetjük el tovább:

Meghalt egy betegem, legyetek átkozottak, döntéshozók!"

Név és cím a szerkesztőségben