„Tele van a város szerelemmel” – ugye mindenki emlékszik a nagysikerű dalra? A Hírhatár ezúttal Vörös Istvánnal, a hazai rock-zene kiemelkedő személyiségével, az egykori Prognózis zenekar vezetőjével beszélgettünk.  

- Hogyan kerültél a rivalda fénybe, mikor, hogyan kezdődött a pályád, mi lett a folytatás, mit mutat a jelen?

- Már gyerekkorom óta tudtam mi akarok lenni, színpadon állni és énekelni a saját dalaimat. Kaptam apámtól egy hat húros gitárt, amin persze nem tudtam játszani semmit, de máris próbálkoztam saját dalokat és szövegeket írni. Aztán komolyan elkezdtem a tanulást, képes voltam órákon át gyakorolni. Így kezdődött minden.

Kamasz koromban mindenféle amatőr zenekarban játszottam. Komoly változást hozott az életembe, amikor 1975-ben az országosan ismert Nevada együttes gitárosa lettem, nem kisebb híresség helyére kerültem, mint Radics Béla.

Sorsomat meghatározó dátum 1980, amikor  megalakult a Hadirock Baján, a katonaságnál . A leszerelés után 1981-ben megalakult a Prognózis. Rengeteg koncert és lemezek.  Hajsza közben - Nyári éjszakák. Előjelek, Tele van a város szerelemmel, majd jött a Piknik Klub.

A ’90-es évek tulajdonképpen már a szólópályám előhírnöke. Vörös István és a Prognózis néven jelentek meg a lemezeim. Ez egy kutya világ, Minden viharon át, a Szűk nekünk ez a város, koncert és válogatás lemezek.

A 2000-es év fordulópontot jelentett számomra, azóta saját nevemen, szólóban jelennek meg lemezeim, mint a Magányos utazó, Tettenérés, vagy a legújabb két stúdió-album a Magaslesen, illetve a Mélyföld, mely a már megjelent dalok akusztikusra áthangszerelt változata, ahogy most  az akusztikus koncertjeimen játszom őket.

 - Nagy utazó hírében állsz, merre koncerteztél a világban?

Első nagyobb utam Mexikóba vezetett, ahol akusztikus fellépéseim voltak több fesztiválon, majd egy év múlva már zenekarommal együtt megismétlődött mindez. Dél-Koreában, Szöulban angolul énekeltem a dalaimat, mint ahogy Brüsszelben, Párizsban. Koncerteket adtam többek között Szarajevóban, Torontóban, Svédországban, stb.

Ezek a koncertek remek alkalmat jelentenek arra, hogy később az új dalok megszületésekor inspiráljanak engem.

- Mi az oka, hogy zenekarral és szólóban is koncertezel, ez igen ritkaság ebben a műfajban?

- A zenekaros koncertek mellett, úgy éreztem, ha áthangszerelem a dalaimat akusztikusra, ilyen-olyan hangolású gitárokra, - használom a mandolint, ukulelét, szájharmonikát - akkor ezek a dalok így magukban is megállják a helyüket.

Ez a legnehezebb műfaj. A zenekarban egymás energiái összeadódnak, viszont egyedül állni a színpadon nagyobb kihívás. Itt téveszteni nemigen lehet, másfél két órán keresztül kell lekötni a hallgatóságot, gondolatok és igazi dalok nélkül ez nehezen működik.

- Hogyan születnek a dalok?

Hosszú ideig érlelődnek bennem, de előfordul az is, hogy az állandóan figyelő antennáim, melyekkel járok kelek a világban, meghall egy jó ötletet, egy frappáns bemondást, netán egy asszociációt és máris kész a dal, de nem ez az általános. Amikor előugrik egy ötlet, rögtön rögzítem egy „ötlet kazettára”. Van úgy, hogy ezt elrakom, vagy pedig rögtön elkezdem kibontani, meghangszerelem, megírom rá a szöveget, zenekarommal átjátsszuk és a következő koncerten műsorra is tűzzük.

- Tervek, közelebbi koncertek?

- Egy jó bemondásból született dalom az „Engedj be a jóba ” a szeptemberben megjelenő album egyetlen új dala lesz. A többi 17 track már korábban hallható volt előzőekben megjelent albumokon. A lemezt az Előjelek stúdióban rögzítjük, mely az utolsó két albumnál már bizonyított.

Zenekaros koncert 2012. március 10-én a Téglagyári megállóban, március 24-én a PeCsa Caféban akusztikusban szólnak a dalok.

A közönség a koncertekről, lemezekről a www.vorosistvan.hu oldalon, valamint a Facebookon a Vörös István Produkció oldalán talál részletes tájékoztatást.

- Köszönöm az interjút!

Rosy