Hiába volt a téma nagyon komoly, mégis rendkívül érdekes és szórakoztató est részesei lehettek, akik ellátogattak a Mézesvölgyi Általános Iskola aulájába április 3-án.

A nemrégiben alakult Kábítószerügyi Érdekegyeztető Fórum szervezte az előadást, ahol Dr. Zacher Gábor toxikológus többek között az újfajta drogokról, a gyermek-szülő kapcsolatról és a kábítószer veszélyeiről beszélt.

Az előadáson kiderült, hogy egy magyarországi felmérés szerint egy szülő, átlagosan napi 7 percet foglalkozik a gyermekével, ami szinte hihetetlen, de ha jobban belegondolunk, sajnos igaz. A gyerekek a virtuális világban élik mindennapjaikat, „egymásnak háttal”, arctalanul kommunikálnak a „világ legjobb villanypásztorán”. Naná, a számítógépen.

A szakember által talán legtöbbször használt kifejezés a „közös nevező” volt, ezt kellene mindenképpen megtalálni a családban, ami persze idő- és energiaráfordítást igényel. De kivel töltsük az időnket, ha nem a családdal?! A gyermekeknek kell egy jó minta, egy modell, amit bátran másolhatnak, követhetnek.

Beszélgetni kell, ez a legfontosabb. De ez ne csak abban nyilvánuljon meg, hogy „Mi volt az iskolában?”. Hiszen erre minden egyes családban ugyanaz a válasz érkezik: „Semmi!”

Ha a gyermek beszélgetni szeretne, ne legyen rá az a válasz, hogy most meccs van, most főzök, takarítok, nem érek rá. Két ilyen alkalom után a gyermek feladja és bezárkózik, megoldja magának a dolgait, a maga módján.

Na és itt kezdődnek a problémák, a maga módján… Régen, „még a mi időnkben”, csak néhány fajta drog volt ismert, aminek az orvosok ismerték a hatásait, mellékhatásait, kezelését. Ma mi a helyzet? Az EU-ban, csak az elmúlt két évben, 140 új drogot regisztráltak.

Az iskolákban sajnos nincs megfelelő felvilágosítás, így otthon kell felkészíteni a gyermeket a helyes döntésre. A gyermekek kamaszkori lyukakat tömnek be a droggal. A szülőket hamar kizárják a témából, hiszen „úgysem értenék”. Egymással viszont beszélgetnek róla, hiszen érdekli őket a téma. Ma már, mikor a facebook korszakát éljük, az információáramlás határtalan. Persze nem mindegy, hogy milyen információ.

A professzor szerint a legtöbb beteg ezzel a mondattal magyarázza a tettét: „legalább végre jól éreztem magam”. És itt a probléma már óriási. A szülők pedig sokszor értetlenül állnak az eset előtt. Hiszen mi szoktunk beszélgetni. (Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy csak napi 7 percet?!)

Dr. Zacher Gábor szavaival élve: „a gyermeknevelés olyan, mint a halál és a hasmenés, ha menni kell, hát menni kell.”

A szülők hajlamosak megfeledkezni arról, hogy ők is tanulhatnak a gyerekektől. Nem szégyen, sőt, nagyon hasznos. Megfelelő példa erre a mai modern technika, ahol a gyerekek „őslakosoknak”, a szülők pedig „betelepülőnek” számítanak. Ugye mennyivel könnyebben megy a gyereknek beprogramozni egy okostelefont?

A szakember elmondta továbbá, hogy véleménye szerint: „a gyereknevelés a legveszélyesebb extrém-sport." Milyen igaz…

Szó esett még a legújabb designer drogokról, amik még veszélyesebbek, mint a jól ismert már-már réginek számító társaik, ugyanis ezeknek egy-egy szervezetre gyakorolt hatása teljességgel kiszámíthatatlan, így nagyon nehéz a kezelésük.

Az előadáson megjelent tömeget Pásztor Béla polgármester köszöntötte. Dr Zacher Gábor több mint két órás előadása után még a vendégek kérdéseire is szívesen válaszolt, pedig az előadás elején bevallotta, szeretne hazaérni a Barcelona-Milán összecsapásra.

Az est nem csak hasznos, de nagyon jó hangulatú is volt.

A Kábítószerügyi Érdekegyeztető Fórum  további, hasonló programok szervezését tűzte ki célul, ezekről természetesen a Hírhatár hasábjain is tájékozódhatnak majd a kedves Érdeklődők.

P.M.- Hírhatár

*a fotó egy korábbi előadásról készült