Az Utazás kiállításon a vasárnapi zárásáig találkozhatnak a látogatók a rendőrség baleset-megelőzési bemutatójával. A standon szimulátorral, előadásokkal és nyomtatott kiadványokkal várják az érdeklődőket. Hírportálunk ez alkalommal egy tipikus országúti magtartásról, az autós „szolidaritásról” kérdezte Turjáni István rendőr-alezredest, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti főosztályának munkatársát.

Mi az Ön, illetve a testülete véleménye, amikor az országutakon egymásnak jelzik az autósok a rendőri mérések, ellenőrzések helyszínét?

Magyarországon nincs kifejezetten büntetés azért, ha a szembe közlekedő járművezetők erre felhívják egymás figyelmét. Azonban tudok olyan országról, ahol már ez önmagában bűncselekménynek számít. Már annak nagyon örülünk, hogy ezért lassítanak, szabálykövetőbb magatartást tanúsítanak az autóvezetők. Nem a büntetés az elsődleges célunk, hanem a balesetek megelőzése.

De ha jelzik a rendőrség hollétét, akkor csak addig lesznek szabálykövetők, míg a látóterükben autóznak?

Ha még így is lenne, de tapasztalataink alapján nem minden autós van benn ebben az „egyezségben”, jelenlétünkkel máris csökkentettük a baleseti kockázatokat. Egyébként is vannak fixen telepített mérőhelyek, azt is meg lehet tudni, mégis hasznosnak véljük ezek alkalmazását is.

Hogyan döntik el, hol legyenek a fix és a mobil ellenőrző helyek?

Évente többször, ha szükséges akár hetente elemezzük a baleseteket, azok súlyosságát, helyszíneit, sőt, még a bekövetkezésük okait is. Természetes, hogy a nagy kockázatú helyekre jobban odafigyelünk.

Itt van például a rendkívül sok gyorshajtásos baleset helyszíneként ismert M2-es autóút. Feltételezhető, hogy ide gyakrabban kilátogatnak?

Mint említettem, az elemzések alapozzák meg a fix és a mobil ellenőrzőpontok kitelepítését, vezénylését. A gyorshajtást sem vesszük milliméter pontossággal, de azért a megengedett sebesség túllépésének vannak fokozatai. És ezek a fokozatok egyre nagyobb balesetveszélyt jelentenek, nem egyenletesen emelkedik a sebesség növekedésével a kockázat, hanem arányaiban egyre drasztikusabban. Persze számítanak a látási és az útviszonyok is, ezt is mérlegeljük amikor megállítunk egy szabálytalankodó, mások biztonságát veszélyeztető járművezetőt.

Van-e már arra adat, hogyan alakult a baleseti statisztika az autópályák fővárosi bevezető szakaszainak fizetősé tétele óta? Tapasztalnak-e a díjmentes elkerülő utakon ezzel kapcsolatban több gyorshajtást?

Ez még túl közeli időpont, a bevezetéstől nem telt még el annyi idő, hogy erre adataink, pláne kielemzett értékelésünk lenne.

Kertész Z István