. Ma Gedeon napja van.
A piros cipellők - válasz a kiadótól
2011-09-08 14:35:08
A piros cipellők - válasz a kiadótól

A piros cipellők - válasz a kiadótól

Pár napja egy olvasói levelet tettünk közé, melyben A piros cipellők című meséről volt szó. Egy anyuka olvasta fel négy éves gyermekének esti meseként. A mesében leírtaktól gyermeke elsírta magát, és olvasónk is olyannyira hatása alá került, hogy azt megosztotta Önökkel. Az olvasói levelet és a mesét ITT olvashatják. Szerkesztőségünk megkereste a népszerű kiadót, aki hozzájárult a nevének leközléséhez, és levél útján reagált a cikkünkre. A levelet moderálás nélkül, teljes terjedelmében tesszük közzé.

 

Kedves Olvasó!

 

Mindenekelőtt köszönöm, hogy a könyveinket olvassák és megvásárolják, emellett azt is köszönöm, hogy a véleményüket megosztották a kiadóval.

 

A cikkben szereplő könyv már három éve jelent meg és mostanáig csupán a második negatív kritika ért minket miatta. Azonban minden egyes véleményre odafigyelünk, ez segíti a munkánkat a jövőben.

 

Elnézést kérek azoktól, akikben rossz érzést keltett a mese.

 

Kiadónk egy nemzetközi cégcsoport leányvállalata, melynek számos divíziója üzemel Európában és Dél-Amerikában. Ennek egyenes következményeként vannak bizonyos működési sajátosságaink, melyek meghatározzák, mit és milyen formában adhatunk ki. A szerkesztés oroszlánrészét az anyavállalatnál végzik, az egyes leányvállalatok mozgástere ennek eredményeképp igen szűk, például nem vehetünk ki mesét a gyűjteményekből, nem változtathatunk a hosszukon. Az idegen nyelvű eredeti történet fordítása ugyan lehet kreatív, de csak bizonyos keretek között. Mi itt a kiadóban törekszünk arra, hogy a kulturális különbségekből fakadó feszültségeket enyhítsük, de nem szándékozunk mindig mindent megváltoztatni.

 

Ugyanakkor szeretnénk felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy a kérdéses elemek a magyar mesevilágtól sem idegenek. Ha elővesznek egy eredeti Benedek Elek gyűjteményt, és abból olvasnak fel a gyermeknek, ott is csonkítások és gyilkosságok tömkelegével kell megküzdenie a felolvasónak és a hallgatónak egyaránt. Régebben ezek a büntetési formák sokkal inkább a mindennapi élet részei voltak. Ezek az idők elmúltak, de az irodalom és a történelem őrzi ezeket az emlékeket is. Talán ezek az elemek fel sem tűnnek már nekünk a mesékben, hiszen saját gyermekkorunkból ismerjük őket, pontosan tudjuk, mi fog történni, hány éves gyermeknek lehet felolvasni, milyen kérdésekre számíthatunk a meseolvasás közben és azt követően a hallgatótól, és azt is pontosan tudjuk, hogy mit akarunk megtanítani a mese segítségével.

 

Az idézett mese egy spanyol népmese, ami a hiúságról, a jószívűségről, a büntetésről, külső-belső értékekről szól. Nem akarok vele sokkolni senkit, de az eredeti mesében a kislány olyannyira nem tanul a büntetésből, hogy a végén meghal. Ezt a könyv szerkesztője is úgy ítélte meg évekkel ezelőtt, hogy nem tarthatjuk meg eredeti formájában, de ha ennél jobban átírjuk a mesét, elveszti eredeti lényegét. (Megjegyezném, hogy a könyv szerkesztője, Campos Jiménez Mária félig spanyol, mint az a nevéből is látszik. Mindig nagyon gondos munkát végzett, de nyilvánvalóan számára az eredeti történet is ugyanúgy egy anyanyelvén szóló népmese volt, és még abban a formájában sem szólhatott olyan ijesztően, mint egy magyar olvasónak.)

 

Végezetül szeretném megemlíteni a választás szabadságát. A céltalan, csupán a figyelemfelkeltést szolgáló erőszaknak nincs helye a mesékben, de szerintem a felnőtteknek szóló könyvekben, filmekben sem. A felnőttek saját maguk dönthetnek, hogy mit néznek és olvasnak, a gyerekek helyett nekünk, szülőknek kell választanunk. Hogy ki kell-e írni a 12-es karikát a mesékre? Bizonyos értelemben igen, egy ismeretlen mesét nem árt előtte elolvasni a szülőnek. Egy 7-8 éves gyerek, aki már saját maga is tud olvasni, különbséget tud tenni mese és valóság között - vannak, akik már korábban is -, egy négyéves még bizonyosan nem.

 

A beérkezett észrevétel alapján sokat beszélgettünk a szerkesztőségben kollégáimmal a felvetett témáról, mindenkinek volt valamilyen saját története akár gyerekkorából, akár szülőként. Hadd osszam meg Önökkel a saját élményemet. A mai napig emlékszem rá, hogy kisgyerekként, amikor megnéztem a Kis hableány japán mesefilm változatát, napokig a hatása alatt voltam és sirattam a mese végén tajtékká váló hableányt. Aztán úgy 10-15 évvel később megjelent a mese „valtdiznisített” változata, annak minden elemével. A maga nemében ez is egy remekmű, amire a magyar fordítók, színészek és zenészek még rá is tettek egy lapáttal. Érdemes megnézni mindkettőt, esetleg dönthetek egyik, vagy másik mellett is. De komolyan kérdezem: mindig mindent le kell önteni juharsziruppal, valóban ez szolgálja a gyerek érdekét? Szerintem nem, de ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie.

 

Örülök, hogy népszerű kiadóként tartanak minket számon az olvasók, higgyék el, nagyon sokat dolgozunk azon, hogy elégedettek legyenek a könyveinkkel. Továbbra is várom a visszajelzéseket, még ha azok esetenként nem is pozitívak.

 

Tisztelettel:

 

Lukács Bernadett

ügyvezető

További híreink
Száz éves a Vaskapu turistaház
Ma a Vaskapu turistaházban étterem, szálláshely, pihenőszoba áll a turisták rendelkezésére, nagy külső - rendszerint virágokkal díszített - teraszáról gyönyörű kilátás ny...
2014-04-28 11:08:56, Hírek, Megosztom Bővebben
Állatok álma - jótékonysági bál
Állatok álma néven szerveznek jótékonysági rendezvényt április 26-án Monoron. A szervezők a rendezvényen befolyt teljes összeggel az ország egyetlen lómentő szervezetét, ...
2014-03-24 15:28:22, Hírek, Megosztom Bővebben
'Szállj be te is' Cegléden a Közgázban
A „Szállj be te is” program lényege, hogy az értelmi fogyatékkal élők sporttal elért sikerein keresztül bepillantást nyerjünk a fogyatékkal élők életébe, problémáiba.
2014-03-20 13:58:13, Hírek, Megosztom Bővebben

Hozzászólások

Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Magyar Péter bejelentése csalódás. Remény helyett további reménytelenséget, válaszok helyett további kérdéseke...
Bővebben >>