A kislányom négy éves, és falja a történeteket. Minden este mielőtt elalszik mesét olvasok neki. Nemrégiben kaptam egy mesekönyvet mely 75 mesét tartalmaz, a könyv címe is ez: Kedvenc meséim. Persze minden klasszikus mese megtalálható benne.  A kiadót szándékosan nem írom le, de annyit elmondhatok, hogy nagyon népszerű a kiadó, szerintem minden családban megtalálható legalább egy, általa kiadott könyv, foglalkoztató füzet, matricás album vagy színező. Nos a tegnapi történet mély nyomott hagyott bennem, de a kislányomban is.

Kevésen múlt, hogy a gyermekem nem kapott sírógörcsöt a mesétől, de gyorsan kitudtam magyarázni magam, hogy miért hagytam abba a mesét. Rögtönöztem, miközben kisebb sokkot kaptam. Talán nem ártana a tévéadások alatt látható karikákat bevezetni a könyveken is? Nos leírom a mesét Önöknek is, de kérem, ne olvassák fel a gyermeküknek.

A piros cipellők

Volt egyszer egy kislány, Katica, aki a nagymamájával élt, és folyton-folyvást csak a szórakozáson járt az esze. Egy nap a nagymama piros cipellőt vett Katicának, aki nyomban elhatározta, hogy abban megy a vasárnapi misére. A templomban mindenki őt nézte, de Katica ezt cseppet sem bánta, sőt inkább örült neki, mert igen hiú volt. A templom lépcsőjén koldus üldögélt, és amikor Katica nem adott neki alamizsnát, megátkozta a cipellőt:

- Táncoljatok, kis topánkák, táncoljatok vég nélkül!

Attól a pillanattól fogva Katica nem tudta abbahagyni a táncolást. Táncolt nappal és éjjel, táncolt otthon és az utcán, már majd összeesett a fáradtságtól, de nem tudott megállni, a koldus átka nagyon erős volt. Végső elkeseredésében eltáncolt a bakóhoz, hogy vágná le a lábát, de a bakó nem állt kötélnek.

- Mit képzelsz? Én csak gonosztevők fejét vágom le, nem kislányok lábát! – méltatlankodott, de Katica addig-addig rimánkodott, míg végül csak beleegyezett.

Így aztán a bakónak hála Katica végre abbahagyhatta a táncot, és megpihenhetett. A piros cipellőbe bújtatott lábak azonban folytatták vég nélküli táncukat, míg lassan eltűntek az erdő mélyén. A bakó ezután szép falábakat faragott Katicának, aki egy életre megtanulta, mire vezet a gőg és a szívtelenség. Bár soha nem szűnt meg szomorkodni, hiszen elvesztette lábait, de apránként megtanult örülni annak, hogy él, hogy süt a nap, és hogy a nagymamája nagyon szereti. Szorgos nagylánnyá cseperedett, és hamarosan kérője is akadt, akivel boldogan élt, míg meg nem halt.

Nos ennyi a történet. Igazán kíváncsi lennék az édesanyák, édesapák véleményére, hogy vajon csak én látom-e drasztikusan horrorisztikusnak ezt a mesét, vagy valójában is az??

René

A mesekönyv kiadóját megkerestük, hogy véleményezzék a szóban forgó mesét, történetet. A válaszukat természetesen közölni fogjuk Önökkel.

A kiadó válaszlevelét ITT olvashatják!