A világ talán legelső, média által szponzorált közvélemény-kutatását az egyesült államokbeli Delaware-ban végezték 1824-ben, az akkori elnökválasztás kapcsán. Az eredmény már akkor sem volt pontos, mert a győztesnek kihozott Andrew Jackson veszített John Quincy Adams –szel szemben, és csak négy évvel később nyerte el az elnöki posztot.

Hazánkban az 1945-ben megalakult Magyar Közvéleménykutató Intézet rövid, négy év után beszüntette működését, ami csak negyvenévnyi szünet után, 1989-ben indult újra. 1990 után pedig meglehetősen elszaporodtak az ilyen célt szolgáló magáncégek is, így aztán mára közvélemény-kutató cégek garmadája áll rendelkezésünkre (Ipsos, Medián, Tárki, Századvég, Nézőpont Intézet stb.) – csak éppen a közvélemény lett hiánycikk.

Nem titok, hogy vannak szoros pártkötődéssel működő intézetek – a felméréseket megnézve azonnal szembetűnő, hogy melyik cég dolgozik rendelésre, és melyik próbál valódi kutatást végezni. Nem meglepő tehát, hogy vannak cégek, amelyek a „megrendelő” igényeihez szabják a kutatások „eredményét”. Igen, mondjuk ki: manipulálnak. Nem csupán az eredményeket, hanem bennünket, választókat is. Az a választó ugyanis, aki nem érzelmi alapon voksol, hanem racionális döntést kíván hozni, nem fogja olyan pártra adni a szavazatát, amelyik a felmérések szerint 1,5%-on áll, inkább máshová voksol, a valójában jóval magasabb eredményre számot tartó párt pedig elesik az őt megillető tényleges szavazatszámtól. A megrendelő párt pedig nevető harmadikként szilárdan posztján marad.

Nem csupán arról van szó, hogy magát az eredményt hamisítják meg: a ténylegesen megkérdezetteket is lehet befolyásolni – például a kérdéstípusokkal. Ha egy nem szokványos mondatszerkezetű kérdést felületesen olvas el a válaszadó, vagy félreérti, akkor máris torzul az eredmény. Ha egy egyébként negatív eseményt vagy kormány által hozott döntést úgy csomagolnak át, hogy pozitív üzenete legyen, akkor a megkérdezett egyet fog érteni, holott valójában ő is negatívumként értékelné – ez pedig a résztvevők és a későbbi olvasók egyértelmű és szándékos félrevezetése, egyszerűbben szólva: csalás.

Akadnak természetesen olyan közvélemény-kutató intézetek is, amelyek nem szenvednek pártfüggőségben, és a valós eredményt szeretnék bemutatni. Sajnos ez ma már nekik sem nagyon sikerül, hiába a szándék. Ennek roppant egyszerű és szomorú oka van: a félelem. Félnek a cégek, de félnek a megkérdezettek is őszintén nyilatkozni. Ha a közvélemény-kutatás, mint fentebb láttuk, egyúttal befolyásolja is a közvéleményt, akkor a hatalom birtokosainak érdeke, hogy rájuk nézve kedvezőtlen eredményt a cégek ne hozzanak ki, és ha nem haboznak élni a rendelkezésükre álló eszközökkel, akkor a mégis ilyen eredményt publikáló cégeknek számos kellemetlenséget okozhatnak. A cégek félelme pedig azt eredményezi, hogy bizonyos pártokat menetrend szerint „alul mérnek”: ilyen például az Együtt 2014 vagy a Demokratikus Koalíció, a maga állítólagos 1% körüli eredményével.

Ennél is inkább torzít a válaszadók félelme, akik nem mernek őszintén válaszolni például a pártpreferenciát firtató kérdésre; félnek attól, hogy valamilyen módon rögzítik, listázzák és felhasználják azt, hogy ki melyik pártot támogatja. Érthető módon féltik saját magukat, vagy a családjukat, valóban preferált pártjuk helyett ezért más pártot neveznek meg, vagy kitérő választ adnak („nem tudom”, „még nem döntöttem el”, „nem megyek szavazni”). Nem kis részben ez a generált félelem az, ami a bizonytalanok világrekordnak beillő arányát produkálja, de ugyanez a félelem munkált az első Orbán-kormány idején is, amikor a 2002-es választás előtt valamennyi közvélemény-kutatás a Fideszt hozta ki győztesnek – csak éppen választás eredménye alakult másképp.

Ezt a félelmet pedig az aktuális hatalom a maga javára tudja fordítani, elindítva egy olyan láncreakciót, ami azzal fenyeget: 2014-ben marad minden a régiben. Ha félelemből nem válaszolunk, vagy nem őszintén válaszolunk, akkor torz eredmény fog a nyilvánosság elé kerülni, amely valótlan százalékadatokat tartalmaz, és ha a választópolgárok elhiszik a félelemből született eredményt, akkor átszavaznak máshová… a kígyó pedig a saját farkába harap és marad a narancsuralom.

Diktatúrában nincs hiteles közvélemény-kutatás és nincs közvélemény. Mi azonban legyőzhetjük félelmünket, hogy a valóban azzal foglalkozó cégek hiteles felméréseket készíthessenek. Közben pedig emlékeztethetjük magunkat arra: 2014 tavaszán olyan nagy mintán végeznek majd közvélemény-kutatást, amit lehetetlen manipulálni.

Nagypál Anikó

Fotó: bbc.co.uk